Jelképévé vált a jog és a humánum megcsúfolásának

Mansfeld Péter testvérének jelenlétében emlékeztek az ötvenhatos hősről elnevezett parkban a budaiak.

1959 márciusában gyerekember állt Vágó Tibor ítélőbíró előtt. Nem ölt embert, de még csak sérülést sem okozott senkinek. Március 19-én halálos ítéletet hoztak ellene, 21-én nagy sürgősséggel végre is hajtották azt – idézte az ötvenhatos forradalom leverése után történteket Láng Zsolt. Most – mint fogalmazott – joggal vetül fel a kérdés, hogy volt-e erkölcs azokban, akik végrehajtották a gyilkos ítéletet; az ítélet válasz erre. Ötvenöt év telt el a forradalom leverése óta, és kegyelettel osztozunk azok emlékében, akiknek sorsában Mansfeld Péter osztozott. Személye jelképévé vált a jog és a humánum megcsúfolásának – folytatta a polgármester. Emlékeztetett arra az 1989-ben készített riportra, ahol Péter öccse, László ezt mondta: „Én csak egyet szeretnék, hogy mondják ki, az én bátyám nem volt bűnöző!” Nos, kedves László – fordult az ünnepségen jelen lévő Mansfeld László felé Láng – nem volt az! Igazi pesti, sőt, mondhatjuk, budai srác volt. Ösztönös igazságérzete a felkelők közé vezette, mára a hősök közé emeltetett. Az önkény és a nemzetellenes politika elutasítására kell, hogy sarkalljon minket emlékműve – zárta szavait Láng Zsolt polgármester.

Ne féljünk élőnek tekinteni a múltat – idézte Jókai Anna intelmét beszéde kezdetén Hende Csaba honvédelmi miniszter, hozzátéve, ötvenhat a velünk élő múlt. „Az, hogy valaki miként gondolkodik hazáról és emberségről, lemérhető, miként gondolkodik ötvenhatról. A forradalom a budai srácok története volt, zászlóvivői nem a politikusok, nem a művészek voltak, hanem a Wittner Máriák és a Pongrácz Gergelyek. Ha a pesti srácok nincsenek az utcán, forradalom sem lett volna” – mondta Hende. Fekete István Új Emberben megjelent írásából idézve azt mondta: itt nem voltak tábornokok, itt nem volt stratégia és taktika. A hazugság emészthetetlen maszlagával szemben felborították a hegyet, megfordították a történelmet, és élve maradtak. Hende szerint 55 évvel ezelőtt halálos sebet kapott a rendszer. „A harcokban nem engedték részt venni, de futárként segített, és a leverés után hitt a folytatásban. Az ember 15 évesen tudja és érzi, hogy mi igaz és mi helyes. Mansfeld Péter nem elégedett meg ezzel a tudással, hanem cselekedett is. Amit elkövetett, az alapján még a szocialista törvénykezés sem ítélhette volna el” – figyelmeztetett Hende Csaba, aki szerint emlékeznünk kell, mert a múlt él, a szabadság köztünk jár. „Ne feledjük, Mansfeld Péter nagyon sokat áldozott fel a szabadságért. 1956 pedig újra összekovácsolta a nemzetet a szabadságban” – zárta ünnepi beszédét.

Mansfeld Péter 1941. március 10-én született, és 1959. március 21-én hajtották végre rajta a halálos ítéletet. 15 évesen jelentkezett a felkelőknél étel- és italhordónak, valamint üzenetközvetítőnek. 16 évesen letartóztatták, 11 nappal felnőttkora betöltése után felakasztották. „Soha nem ölt, de még csak meg sem sebesített senkit. Az emlékére a róla elnevezett parkban állított meztelen szobor a magyar nemzet törhetetlen szabadságvágyát jelképezi” – olvasható a Mansfeld parkban felállított emléktáblán.

„Meg akartuk szüntetni a félelmet”

Egészséges, tisztességes társadalmat csak akkor tudunk felépíteni, „ha hitben és erkölcsben megerősödünk, mert bár gazdaságilag mélyen a padló alatt vagyunk, szétrabolva, kifosztva”, de a hitünkben még jobban. „Még nem nyertük vissza azt a hitet, amit szétromboltak 33 év alatt” – fogalmazott Wittner Mária pénteken Keszthelyen, a nemzeti gyásznap alkalmából tartott városi megemlékezésen. A fideszes országgyűlési képviselő, ötvenhatos halálraítélt beszédében megemlékezett a forradalom áldozatairól. Említette Brusznyai Árpádot, a „humánum mártírját”, akit „veszélyesnek találtak a társadalomra a tudása (…), a humanitása miatt”. Beszélt azokról a papokról, akiket kivégeztek vagy hosszú börtönre ítéltek, köztük Regőczy atya, Mindszenty hercegprímás és Pio atya nevét és cselekedeteit említve. Úgy fogalmazott: a legigazibb példaképünk Bibó István kell, hogy legyen, aki egyetlenként mindvégig ott maradt a parlamentben. „Bibó István, a demokrata, aki nem félt.”

A szocializmus évtizedeire utalva kijelentette: „tagadták ötvenhat valódiságát (…), tisztaságát (…), szépségét”. Meg akartuk szüntetni azt a félelmet, ami „mint egy fekete holló telepedett rá az országra”. Szabadságot akartak az emberek, „nem a szocializmust javítani”. Azt nem lehet javítani, „ezt már megtapasztaltuk az elmúlt húsz évben” – mondta. Az elmúlt húsz év állandó küzdelem volt, hogy „visszanyerjük a szabadságunkat, az igazságunkat, a hősök tiszteletét, hogy ne mondják azt, hogy nacionalista az ember, ha a hazáért küzd” – jelentette ki az ötvenhatos halálraítélt.

Requiem: őrlángon az emlékezés fénye

Néma fáklyás megemlékezés indult november negyedike, az '56-os forradalom leverése emlékezetére péntek este fél 8-kor a Szent István térről, a bazilikai Verdi: Requiem kétezres hallgatóságának vezetésével. Az ünnepi hangversenyen részt vett Schmitt Pál köztársasági elnök is. A Kossuth téri ötvenhatos emlékműhöz este 8 után a Bajcsy-Zsilinszky út, Alkotmány utca útvonalon jutottak el, a menetben képviseltette magát többek között a Magyar Királyi Szent László Lovagrend is. Az Országház előtt felolvasták a történelem által eddig ismert áldozatok nevét, és „őrlángra” oltották a forradalom lángját a Kossuth téren.

1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Nagy Imre miniszterelnök családjával és politikai csoportjával november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv követségen, de 22-én a szovjet titkosszolgálat tőrbe csalta – a romániai Snagovba hurcolták.