Jelképévé vált a jog és a humánum megcsúfolásának

Mansfeld Péter testvérének jelenlétében emlékeztek az ötvenhatos hősről elnevezett parkban a budaiak.

Mansfeld Péter 1941. március 10-én született, és 1959. március 21-én hajtották végre rajta a halálos ítéletet. 15 évesen jelentkezett a felkelőknél étel- és italhordónak, valamint üzenetközvetítőnek. 16 évesen letartóztatták, 11 nappal felnőttkora betöltése után felakasztották. „Soha nem ölt, de még csak meg sem sebesített senkit. Az emlékére a róla elnevezett parkban állított meztelen szobor a magyar nemzet törhetetlen szabadságvágyát jelképezi” – olvasható a Mansfeld parkban felállított emléktáblán.

„Meg akartuk szüntetni a félelmet”

Egészséges, tisztességes társadalmat csak akkor tudunk felépíteni, „ha hitben és erkölcsben megerősödünk, mert bár gazdaságilag mélyen a padló alatt vagyunk, szétrabolva, kifosztva”, de a hitünkben még jobban. „Még nem nyertük vissza azt a hitet, amit szétromboltak 33 év alatt” – fogalmazott Wittner Mária pénteken Keszthelyen, a nemzeti gyásznap alkalmából tartott városi megemlékezésen. A fideszes országgyűlési képviselő, ötvenhatos halálraítélt beszédében megemlékezett a forradalom áldozatairól. Említette Brusznyai Árpádot, a „humánum mártírját”, akit „veszélyesnek találtak a társadalomra a tudása (…), a humanitása miatt”. Beszélt azokról a papokról, akiket kivégeztek vagy hosszú börtönre ítéltek, köztük Regőczy atya, Mindszenty hercegprímás és Pio atya nevét és cselekedeteit említve. Úgy fogalmazott: a legigazibb példaképünk Bibó István kell, hogy legyen, aki egyetlenként mindvégig ott maradt a parlamentben. „Bibó István, a demokrata, aki nem félt.”

A szocializmus évtizedeire utalva kijelentette: „tagadták ötvenhat valódiságát (…), tisztaságát (…), szépségét”. Meg akartuk szüntetni azt a félelmet, ami „mint egy fekete holló telepedett rá az országra”. Szabadságot akartak az emberek, „nem a szocializmust javítani”. Azt nem lehet javítani, „ezt már megtapasztaltuk az elmúlt húsz évben” – mondta. Az elmúlt húsz év állandó küzdelem volt, hogy „visszanyerjük a szabadságunkat, az igazságunkat, a hősök tiszteletét, hogy ne mondják azt, hogy nacionalista az ember, ha a hazáért küzd” – jelentette ki az ötvenhatos halálraítélt.

Requiem: őrlángon az emlékezés fénye

Néma fáklyás megemlékezés indult november negyedike, az '56-os forradalom leverése emlékezetére péntek este fél 8-kor a Szent István térről, a bazilikai Verdi: Requiem kétezres hallgatóságának vezetésével. Az ünnepi hangversenyen részt vett Schmitt Pál köztársasági elnök is. A Kossuth téri ötvenhatos emlékműhöz este 8 után a Bajcsy-Zsilinszky út, Alkotmány utca útvonalon jutottak el, a menetben képviseltette magát többek között a Magyar Királyi Szent László Lovagrend is. Az Országház előtt felolvasták a történelem által eddig ismert áldozatok nevét, és „őrlángra” oltották a forradalom lángját a Kossuth téren.

1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Nagy Imre miniszterelnök családjával és politikai csoportjával november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv követségen, de 22-én a szovjet titkosszolgálat tőrbe csalta – a romániai Snagovba hurcolták.