Antifasiszta kabaré a bíróságon

Kutyakomédiába hajló bírósági tárgyalásnak voltunk szem- és fültanúi a Budai Kerületi Bíróságon. A XII. kerületi Turul-szobor tavaly szeptemberi vécépapírba és szemeteszsákba csomagolása kapcsán garázdaság, illetve szemetelés ügyében indult az eljárás. A tárgyalás heveny nácizás-fastisztázásban csúcsosodott ki, miközben a vádlottakból vádlóvá átváltozni próbálók egy nemtetszését keresetlen stílusban kifejező, ezért tanúként megidézett újbudai lakost próbáltak a fasiszta vád csapdájába csalni.

A per főszerepében Noé Krisztina gyógypedagógus, a Zöld Baloldal elnökségi tagja, másodrendű vádlottként Nyári Zsolt munkanélküli költő, a Zöld Baloldal szóvivője szerepelt. Harmadrendű vádlottként Noé Krisztina férje, Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke, míg negyedrendűként Hoch Tibor ukrán állampolgárságú kárpátaljai magyar fiatalember lépett színre. Epizodistaként kitűnt produkciójával az őket képviselő Kende Péter ügyvéd is, akit sokan politikai tárgyú írói munkássága alapján ismernek. A teremben hallgatóként jelen volt – és olykor közbeszólásával zavarta a tárgyalást – a volt MSZP-s képviselőjelölt, a Vajnai-kör politikai megmozdulásainak állandó résztvevője, Terry Black is.

A rendőri feljelentésből és a lényegében egybehangzó vallomásokból lassan kirajzolódó alaptörténet röviden a következő: Vajnai és elvbarátai úgy határoztak, hogy szeptember 11-én vécépapírt tekernek és szemeteszsákot húznak a magyar nemzeti jelkép fejére és farkára, valamint kifüggesztik a talapzatára a párizsi békeszerződés alapján született törvény IV. cikkelyét. E 1947-ben kelt jogszabályban az áll, hogy Magyarország köteles minden fasiszta szervezetet betiltani. Akciójukat a vádlottak bírói kérdésre úgy magyarázták, hogy szerintük a Jobbik fasiszta szervezet, tehát be kellene tiltani, továbbá mivel a Turult jobbikos és egyéb „náci fasiszták” is látogatják, a „becsomagolásával” a kormánynak erre a betiltási mulasztására kívánták felhívni a nemzetközi figyelmet. Hőstettük rekflektorfénybe helyezését fotók interneten való közzétételével igyekeztek elérni.

Nyári Zsolt kifejtette, hogy az is indokul szolgált a tettükhöz, hogy a bronzszobor egy olyan talpazaton áll, amelyen Dunába ölt zsidó honfitársak nevei szerepelnek (ott egyébként a budapesti ostrom idején meghalt környékbeli civilek és katonák nevei szerepelnek, tekintet nélkül vallásukra és haláluk körülményeire). Védekezésül a szélsőbaloldali aktivisták egybehangzóan elismerték, hogy amit tettek, az politikai célzattal történt, ők véleménynyilvánítási szabadságukkal éltek, ami egyúttal egy művészi megnyilvánulás volt a részükről. Vajnai Attila állítása szerint „antifasiszta akciójukat” az Európai Baloldali Párt is támogatta.

Noé Krisztina azzal védekezett, hogy ő pontosan tudja, hogy a Turul a magyaroknak nemzeti jelkép, ugyanakkor nem célja e jelképeket bemocskolni, sőt más Turult nem is gyalázott volna meg. Ennél a Turulnál azonban gárdisták tartottak megemlékezést, erre válaszul tekerte vécépapírba a szobrot.

A rendőri jegyzőkönyvből kiderült, hogy azért nem szedték le a felaggatott szemetet, mert „fájt a derekuk és a lábuk”, de ők ezt tagadták. A tárgyalás lassanként kezdett átcsúszni a szemetelés körüli polémiába, mintha a szobor provokatív megszégyenítése, azaz a garázdaság nem is képezné a per tárgyát. Ez utóbbi vonalat a bírónő számlátomást nem erőltette.

A leülni látszó történet akkor kezdett el felpörögni újra, amikor kiderült, hogy miközben folyt a szélsőbalos „politikai performansz”, és Nyári Krisztián társával épp tekergette a vécépapírt, odalépett hozzájuk egy feldúlt lelkiállapotban lévő környékbeli lakó, bizonyos Spisák Nándor pénzügyi szakember, aki némi szóváltást követően le találta köpni Noé Krisztinát. Spisák ellen Noé férje, Vajnai feljelentést tett becsületsértés miatt, de később elállt a pertől, az utóbbi momentumot azonban elhallgatni próbálta a bíró elől.

A mai tárgyaláson tehát tanúként hallgatták meg Spisák Nándort, aki megérezvén a csapdát, úgy tett, mintha Noé Krisztina ellen közrendvédelmi, köztisztasági okból lépett volna fel. Ekkor kapott vérszemet igazán Kende Péter, aki előadott egy szívszorító monológot arról, hogy számára „mennyire ijesztő, rátelepszik, szinte erővel nyomul belé” a bronzmadár látványa, és azt kérdezte a tanútól, hogy ő nem érzi-e ugyanezt. A magát látványosan bugyutának tettető Spisák kitérő válasza után egyre nyíltabban próbálta Kende is, majd sorban a vádlottak is elvi állásfoglalásra bírni a tanút. Pedig egyértelmű volt, hogy Spisák bármit is gondol a Turul-szoborról, nem fogja hagyni, hogy ráaggassák azt a bizonyos univerzális jelzőt.

Nem volt nehéz kitalálni, mi volt ezzel a vádlottak és védőjük célja. Talán jól jött volna nekik egy olyan „politikailag nem korrekt” mondatot kicsalni a tanúból, ami alapján utóbb „a jobboldali szélsőség áldozataként” lehetett volna feltüntetni a leköpött Noé Krisztinát. Így vált volna a szélsőbalos provokátorból varázsütésre a szélsőjobb agressziójának áldozata, amivel rohanni lehetett volna akár a nemzetközi sajtóhoz is, hiszen ilyen hírekre mostanában nagy a kereslet. Akár még fizetnek is érte.

Ítélet később várható.
Taps balról, függöny.