A modern épületek élettartamának nemcsak fizikai tulajdonságai, állékonysága szab határt, hanem erkölcsi amortizációja is. Pedig Finta Józsefet az egekbe díjazták 1971-ben, amikor bravúros gyorsasággal, a tervezéssel és kivitelezéssel együtt 13 hónap alatt készült el a Volga szálló. A rohammunkát a vadászati világkiállítás augusztus 27-i kezdete indokolta. Finta úttörő volt az előregyártott panelekből konstruált szállodaépítés dolgában. A Volga példája ragadós volt, Prágában és más szocialista országban is építettek hasonlókat. A tízemeletes hotel 308 szobájába 732 ágy került, megfelelve a támasztott elvárásoknak. A szűkös és sötét szobák egy 150 centiméter széles folyosóra nyíltak, de hogy a panel feeling ne legyen annyira erős, Fintáéknak sikerült rávenni a házgyárat arra, hogy legalább a loggiák mellvédjei különbözzenek a külvárosi munkásraktáraknál megszokottól. Így jött létre a korabeli tengerparti szállodákat idéző összkép, jóllehet a Váci út nem kimondottan olyan, mint egy homokos plázs, de a budai hegyek mögött eltűnő nap (amíg el nem takarta a vizafogói lakótelep) azért adhatott némi kárpótlást a vendégeknek.
Voltak, akik szerették
Az elmúlt évtizedben Ibis Budapest Váci út néven működő szállodát az építészszakma valamiért mégis nagyra értékelte. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az előtte fekvő alacsony, kiszolgáló funkciójú, úgynevezett lepényépülettel együtt 2000-ben védetté javasolta nyilvánítani, mint „a 20. század jelentős építészeti alkotását”. Ez az óhaj aztán valamiképpen lekerült a napirendről. Bár az esztétikai minőség és építészeti jelentőség témájában el lehetett volna vitatkozni, a szálló sorsát végül a gazdaságosság könyörtelen számai döntötték el.
A túl alacsony szolgáltatási színvonal miatt legfeljebb két csillaggal büszkélkedhetett: mivel klimatizálni nem lehetett, nyáron kellemetlenül meleg volt az épület, télen pedig a fűtési költség volt túl nagy. A panelszerkezet miatt nem volt lehetőség a belső falak áthelyezésére, így sem a szobákat, sem a közösségi tereket nem lehetett az igényekhez igazítani. A francia–magyar tulajdonos, az Accor-Pannonia Hotels Zrt. 2009-ben jutott arra a felismerésre, hogy az Ibist nem lehet tovább gazdaságosan üzemeltetni. Úgy döntöttek, hogy lebontják, és építenek a sarki telekre egy új, legalább háromcsillagos, nagyjából 200 ágyas városi szállodát, melyhez a helykihasználás érdekében irodaház kapcsolódik. A kerületi önkormányzattal együttműködve új szabályozási tervet dolgoztak ki, majd saját költségükön tervpályázatot írtak ki. Itt Finta József látványtervei nyertek, így négy évtized után déja vu érzése lehetett volna a neves építésznek, amikor nekilát ugyanannak a feladatnak.
Nem rajta múlott, hogy most mégsem az ő tervei valósulnak meg. 2010-ben Párizsban úgy döntöttek, hogy szállodaépítés helyett inkább eladják az ingatlant (az eladási ár üzleti titok). A vevőt, a Futureal ingatlanfejlesztő céget semmi sem kötelezi arra, hogy a pályázati nyertessel terveztesse meg az általa felépítendő épületet, nem is így tett. Finta helyett tervpályázat nélkül az egyébként szintén rangos, számos hazai és nemzetközi referenciával bíró 3h építészirodát bízták meg az Ibis helyén emelendő épület megtervezésével. A Gunther Zsolt és Csillag Katalin nevével fémjelzett tervezőiroda egy 23 ezer négyzetméteres, magas színvonalú irodaház megalkotására kapott megbízást, mivel a szálloda mint funkció az új befektetőnél kikerült a programból.
A főépítész elégedett