Nemcsak a szállításról gondoskodnak program szerint, önmagukról is: ha úgy érzik, hogy fogytán az erejük, felkeresik a töltőhelyet. A nyolc robot harminc kisegítő munkáját látja el úgy, hogy az embereknél jóval pontosabb és összehangoltabb munkát végeznek, mégpedig összehasonlíthatatlanul olcsóbban – mondja Táborszki Katalin mérnök alezredes, a Honvéd Kórház főmérnöke, aki a kezdetektől ellátja az intézmény műszaki vezetését.
A robotok alkalmazása a Honvéd Kórházban nem előzmény nélküli. A hatalmas épülettömböt egy hatalmas belgrádi katonakórház mintájára tervezték valamikor a nyolcvanas évek elején. Már ekkor megszületett az elképzelés, hogy a fejlett világ kórházaiban jól bevált módon itt is robotokra fogják bízni legnehezebb logisztikai feladatokat. Az épületet azonban szerkezetkész állapotban, 1986-ban félbehagyta a magyar állam, az élelmezési blokk viszont a beruházás keretében már elkészült, az ételt pedig át kellett hordani a régi kórházi pavilonokba, amit magyar robottargoncákkal oldottak meg. Ezek az Unirobot nevű derék jószágok a nyolcvanas évek műszaki színvonalát tükrözték, a szocialista hiánygazdaság bájos amatörizmusával fűszerezve. A Lada-ablaktörlőmotorokkal hajtott szerkezetek sínpályához kötve dolgoztak, de végső soron jól ellátták a feladatukat.
Amikor 2003-ban döntést hoztak a kórház befejezéséről, Táborszki Katalin már részese volt az alkalmazott műszaki megoldások kidolgozásának. Ő harcolta ki, hogy az időközben elhasználódott Unirobotokat azokra a számítógép-vezérelt svájci masinákkal cseréljék fel, amelyekkel a düsseldorfi Medica orvostechnikai világkiállításon találkoztak, és amelyek nyugat-európai kórházakban jól vizsgáztak.
A rendszer félmilliárd forintba került 2007-ben, de megérte. Mindenekelőtt kidolgozták a logisztikai útvonalakat, hiszen út közben sem találkozhatnak a szennyes szállítmányok a tisztákkal. Háromféle rozsdamentes konténertípust szereztek be hozzájuk: egyet a hulladéknak, egyet az ételnek és egy fajtát az összes többi szállítmánynak. A járgányok egy nap 350 menetet teljesítenek programjuk szerint, sebességük pedig megegyezik egy sétáló emberével. Kikerülik az akadályokat, és a folyosói ajtókat is gondosan elkerülik, nehogy egy ajtónyitás hatására kiboruljon a szállított ebéd. Processzoragyukba fel lett töltve a kórházi szintek alaprajza, infraérzékelőikkel megtalálják a sarkokat, odatalálnak a teherliftekhez, melyek érkeztükre kitárják ajtajukat. Amikor odaérnek a céljukhoz, leteszik a konténert, kibújnak alóla, majd visszagördülnek a lifthez, hogy új feladatuk után nézzenek. A diszpécser képernyőjén nyomon követheti a mozgásukat, és ha kell, be tud avatkozni, de ez nagyon ritka. A folyamat menetrendjét hosszú időn keresztül finomították, hogy a lehető legjobban illeszkedjen az osztályok működéséhez – mondja Táborszki Katalin alezredes.
