Egy közeli kávézóban feketét kérünk és némi útbaigazítást: merre van az egykori Patrióta Lokál? A pultos hölgy pontosan igazít útba, nem véletlenül: azon az éjszakán ő is ott volt a diszkóban. Már-már sorsszerű, hogy ő maga pont azért ment át oda egy másik szórakozóhelyről, mert ott nagydarab, kopasz, provokatívan viselkedő alakok jelentek meg. A gyilkosság helyszínén őt is meglökdösték – ezért be is idézték tanúnak. Nem szívesen emlékszik erre: először is azért, mert megígérték neki, hogy külön hallgatják meg őket a gyanúsítottaktól, ehhez képest úgy kellett az ügyvédek csípős kérdéseire válaszolnia, hogy farkasszemet nézett a gyanúsítottakkal és azok rokonaival. Őket tartotta félelmetesebbnek, mert ha nem nekik tetsző dolgot mondott, akkor azzal fenyegették meg, hogy elvágják a torkát.
Az egykori Patrióta előtt tudjuk meg az enyhített, jogerős ítéletet: Raffael, Németh – 18 év, Sztojka 8 év. Az épületben több szórakozóhely is van: sehol senki nem kíván nyilatkozni, azt sikerül megtudnunk, hogy a diszkórész, ahonnan a tragédia elindult, már több névváltozáson és kényszerpihenőn ment keresztül. Egy sarokkal odébb igazítanak útba az csarnok felé: egy idős úr húzza kicsit a száját a 18 év kapcsán, „csalódottak lesznek a veszprémiek” – mondja, hozzátéve, hogy Marian Cozma szobrát ő mindig megnézi, ha arra jár. Úgy gondolja, hogy egy ilyen eset akkor is sokkoló lett volna, ha nem egy összetartó közösség ismert és elismert tagját ölik meg, de így még nagyobb volt a fájdalom.
Hosszú gyalogút vezet le Veszprém központjából a város legszélén álló csarnokhoz – van, ahol szabályosan falusias jelleget ölt a táj –, mégsem tudjuk meg senkitől, hogy mennyivel nagyobb ez a bizonyos fájdalom. Felszakítja-e vajon a hároméves sebeket az enyhített ítélet, vagy épp ellenkezőleg: esetleg lezárják magukban a helyiek az ügyet? Csak a testbeszédből tudtunk olvasni, mert ugyan a kérdésünk kapcsán mindenkinek beugrott, hogy „tényleg, mostanában lesz ítélet”, amikor azonban közöltük is azt, akkor az első reakciója a legtöbb embernek az volt, hogy inkább nem nyilatkozik. Nulladik reakcióként pedig nem a közönyt és nem is a dühöt láttuk az arcokon, hanem az értetlenséget. Valaki fel is tette a kérdést, hogy ugyan miért kellett így dönteni, de aztán legyintett is: tulajdonképpen mindegy. Magyarázatként egy helyütt azt kapjuk, hogy „kicsi város a miénk, de ha valami történik, akkor az garantáltan nagy dolog lesz, abból pedig mindenki szeretne kimaradni”.
Pedig keveseknek sikerül. A közül a három fiatal közül, akik végre kötélnek állnak nyilatkozni, egyikük maga is ott volt a Patriótában, megkönnyebbülve helyesel, hogy igen, tényleg mákja volt, amiért 15 perccel a késelés előtt eljött. Tanúnak mindenesetre őt is beidézték, ő sem élete legjobb élményei között tartja számon. Az ítélet pedig? Szerintük várható volt az enyhítés, bár hozzáteszik: ha már internetes fájlcsere koordinálásáért is lecsukhatják az embert évekre, akkor kevés ez a „nagykorú” büntetés.
Csendes a sportcsarnok és környéke is. A háromméteres Cozma-szobor könyökhajlatában ott van ma is a román és a magyar koszorú, egy plakáton pedig a közönséget élteti a klub, mint a 8. játékost. Érdekes látni a 8-as számot, Cozmáé is ez volt, vissza is vonta a csapat a beállós halála után.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
