Jari Koskinen, aki kedd délelőtt megbeszéléseket folytatott magyar kollégájával, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel Budapesten, az iszkaszentgyörgyi emléktábla délutáni leleplezésekor úgy fogalmazott: „legyen ez az emléktábla jele annak az évszázadok óta fennálló barátságnak, amely a két nép között fennáll, és annak a támogatásnak jele, amelyet egymásnak adtunk a történelem folyamán”.
A második világháború idején, a budapesti bombázások elől menekülve 1944-ben a finn nagykövetség néhány hónapig az iszkaszentgyörgyi kastélyban működött. Miután 1944. szeptember 19-én megkötötték a szovjet–finn fegyverszüneti egyezményt, a nagykövetség elhagyta Iszkaszentgyörgyöt.
Az iszkaszentgyörgyi Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély legrégebbi részét 1735-ben építtette Amadé Antal. A kastély 1800-ban Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába, majd 1870-ben házasság révén a Pappenheim grófok birtokába került, 1904 és 1909 közötti jelentős átépítése gróf Pappenheim Siegfried nevéhez kötődik.
A Pappenheim család egészen a második világháború végéig birtokolta a kastélyt. Ezt követően kórház, menekültszállás, üdülő, illetve munkásszálló működött az épületben, amely az 1960-as években a helyi tanácsé lett, ide költöztek a legfontosabb községi hivatalok. Jelenleg a kastély az állam tulajdonában van, kezelője a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.; az épület egyik szárnyában működik a helyi általános iskola.
