Mint az MTA elnöke kifejtette, a Magyar Tudományos Akadémia 2011. december 5-i rendkívüli közgyűlése döntése értelmében a korábbi 40 önálló költségvetési hely helyett január elsejével 10 kutatóközpontból és 5 kutatóintézetből álló hálózat alakult. Ezek ésszerűbb és takarékosabb intézményi működési keretek között, koncentráltabb kutatási stratégia mentén végezhetik közfeladataikat. Míg tavaly 300 millió forintot fordíthattak infrastrukturális fejlesztésekre, az idén 2 milliárdot. „Fenntartható intézményi hálózat jött létre” – emelte ki Pálinkás József. A kutatóközpontok nagyobb méretüknél fogva alkalmasabbak koncentrált és multidiszciplináris kutatások végzésére, a korábbinál jobb esélyekkel vehetnek részt a hazai és nemzetközi élvonalbeli kutatásokban.
„Csak nagyobb méretű kutatóközpontokban jöhet létre az a kritikus tömeg, amely a nemzetközi pályázati térben is versenyképes kutatócsoportok számára biztosítja az együttműködésekhez szükséges tudáskomponenseket, erősíti az intézményhálózat konzorciumalkotó képességét és a pályázati eredményességet” – mondta.
A megújítási program második szakaszában egységes kutatás- és projektnyilvántartási és -értékelési rendszert alakítanak ki. A versenyképesség növelésére irányuló törekvések legfontosabb eleme, hogy az új intézményrendszerben kulcsszerepük lesz a kimagasló teljesítményt nyújtó iskolateremtő kutatók köré szerveződő kutatócsoportoknak. „A kutatásvezetők lesznek a motorjai annak, hogy a mérhető tudományos teljesítmény, a kutatói eredményesség és a kiválóság teremtsen hosszú távú tudományos kilátásokat” – mutatott rá Pálinkás József.
A program harmadik ütemében szorosabb együttműködést kell kialakítani az akadémiai és a felsőoktatási kutatóhálózatok között. Ezen időszak kiemelt feladata a tudatos és szervezett megjelenés az EU kutatás-fejlesztési és innovációs pályázataiban.
„A jelenlegi elaprózott, jellemzően egy-egy intézmény vagy vezető kutató által szorgalmazott és kivitelezett, többnyire alvállalkozói típusú részvétel helyett stratégiailag és kapacitásait tekintve összehangolt, tudatos és célzott pályázati menedzsmenttel tervezzük az akadémiai kutatóintézet-hálózat megjelenését az unió kutatás-fejlesztési projektjeiben” – fejtette ki Pálinkás.
Az MTA elnöke beszámolójában kitért a Lendület programra, amelyet az intézethálózat szerves megújítási modelljének nevezett. A 2009-ben indított projekt a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő tehetségű, a kutatások élvonalába tartozó programokkal pályázó kutatók hazacsábítását, illetve itthon tartását célozta egy kiszámítható kutatói életpálya kereteinek biztosításával. Az idén jelentős forrásbővítés következett be, 1,25 milliárd forint áll rendelkezésre, ebből 25-30 új Lendület-kutatócsoport indítható.
„A Lendület program keretében 2012 folyamán az Akadémia lehetőséget kíván biztosítani néhány, a világ legjobbjai közé tartozó külföldi kutató 3-6 hónap időtartamú magyarországi meghívására is, összesen mintegy 100 millió forint értékben” – jelentette be Pálinkás József, aki expozéjában elemezte az MTA és a felsőoktatás kapcsolatait is. Ismertetése szerint az akadémikusok és köztestületi tagok többsége egyetemeinken dolgozik.
„Az Akadémia és a felsőoktatás intézményes kapcsolatát megalapozó két nagyon fontos terület a kutatóintézetek részvétele az oktatásban és a felsőoktatási intézményekben működő akadémiai kutatócsoportok tevékenysége. Kutatóintézeteink infrastruktúrájukkal és személyes oktatói-mentori tevékenységükkel járulnak hozzá a mester- és a doktorképzéshez. A kutatóintézetekben dolgozók intellektuális hozzájárulása egy teljes egyetem összteljesítményével ér fel” – emelte ki Pálinkás József.
A 2011-es adatokat sorolva elmondta, hogy az MTA kutatóhálózatában dolgozók közül 873-an oktatnak rendszeresen a felsőoktatásban, összesen 1469 elméleti és 923 gyakorlati kurzust tartanak az egyetemeken. Az idén az MTA 600 millió forintos többlettámogatást biztosít 15-25, ígéretes kutatási programokkal pályázó, versenyképes hagyományos egyetemi akadémiai kutatócsoport létrehozására.
„Pénz vezérelte világunkban az akadémiai-egyetemi együttműködés időnként súrlódásokhoz vezet, összességében azonban mind az egyetemeknek, mind intézeteinknek alapvető érdeke a kiegyensúlyozott kapcsolat. Az egyetemeken működő akadémiai kutatócsoportok tudományos teljesítménye alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy egyetemeinken erős kutatóműhelyek működjenek” – mutatott rá Pálinkás József.
A tudós társaság elnöke kitért az MTA nemzetközi szerepére is. „A nemzetközi szervezetekben való részvétel hatékony országimázs-alakító eszköz. Ilyen a tudományosan megalapozott tanácsadás európai szervezete, az EASAC, vagy a 2011-ben alakult Science Europe” – emelte ki.
A közgyűlés 298 igennel, 28 ellenszavazattal fogadta el az MTA elnökének beszámolóját.
Hatvanhárommilliárd forintból gazdálkodott az MTA
Mint Pálinkás József, az MTA elnöke kifejtette, a 2011. évi költségvetés biztosította az Akadémia és az irányítása alá tartozó köztestületi költségvetési szervek szakmai feladatellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételek pénzügyi fedezetét, a kutatás, a fejlesztés és az innováció a gazdaság és a társadalom kiemelt területévé vált, ezáltal hozzájárult a gazdasági és társadalmi célok megvalósításához.
A Magyar Tudományos Akadémia átlaglétszáma 2010-ben 5486 fő volt, ez 2011-re 207 fővel csökkent. A kutatók száma 2340 fő volt 2010-ben, és 2324 2011-ben, vagyis gyakorlatilag szinten maradt. A létszámcsökkentés jellemzően az igazgatási területen valósult meg.
A számokat ismertetve, Pálinkás József elmondta, hogy az MTA költségvetési támogatása 37,7 milliárd forint volt, ebből az OTKA-programokra (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) 5,436 milliárd forintot hagyott jóvá az Országgyűlés. Az MTA 0,4 százalékos részesedést képviselt a központi költségvetésben 2011-ben, az előző évhez képest az arány nem módosult.
A kutatóintézetek saját bevételei megközelítették a 28 milliárdot, de ezek jelentős része az OTKA pályázataiból és az Innovációs Alapból származott, ami szintén nem a költségvetéstől független forrás.
„Nagy a Magyar Tudományos Akadémia függősége az állami költségvetéstől” – jegyezte meg Pálinkás József.
Tájékoztatása szerint az MTA részére az OTKA nélkül biztosított költségvetési támogatás kétharmada (65,5 százaléka) közvetlen akadémiai kutatási célokat szolgált (kutatóintézetek, támogatott kutatócsoportok, fiatal kutatók támogatása, Lendület program). A 2010. évihez képest csökkent, 9,2 százalékot tett ki az igazgatási, kutatásszervezési, területi bizottsági, jóléti és egyéb feladatokra felhasznált összeg aránya.
A 2011. évi költségvetésről szóló törvény alapján 9,427 milliárd forint, azaz a teljes keret 25,4 százaléka a központilag kezelt feladatok (ideértve az OTKA-programokat is) megvalósításának pénzügyi forrását jelentette. Ez az összeg az előző évihez képest 8 százalékkal magasabb, amelyen belül azonban az OTKA kutatási témapályázatok támogatása azonos szinten maradt.
A tavalyi költségvetési irányelvekben megfogalmazott többletforrások felhasználását sorolva Pálinkás József elmondta, hogy a Lendület program folytatására 602,4 millió forintot biztosítottak. Ebből el lehetett indítani a program 3. ütemét, 16 kutatócsoportot létrehozva. Ezekből 7 az akadémiai kutatóintézetekben, 9 pedig az egyetemeken létesült.
Elindulhatott a kutatóhálózati infrastruktúra fejlesztése, amelyhez 2011-ben 300 millió forintot lehetett, az idén pedig 2 milliárd forint támogatást lehet szétosztani az intézetek között. Az Akadémia gép- és műszerállományának használhatósági (korszerűségi) szintje összességében szinten maradt, az évek óta meglévő csökkenő tendencia megállt, a teljesen leírt eszközök állományának növekedése lelassult.
Németh Tamás: Dinamikus volt sok tekintetben a tavalyi év
Dinamikus volt sok tekintetben a tavalyi év, az impaktfaktoros publikációk számát és az összesített impaktfaktort tekintve 2011-ben tovább folytatódott a kiemelkedő növekedés a matematikai és természettudományok területén, az akadémiai intézetek kutatói két Nature- és öt Science-cikk társszerzői voltak – hangsúlyozta Németh Tamás, az MTA főtitkára kedden a kutatóhálózat 2011. évi eredményeit értékelve a Magyar Tudományos Akadémia 183. közgyűlésén.
Ismertetése szerint a kutatóintézet-hálózat pénzügyi és személyi feltételeit, tudományos és egyéb eredményeinek összefoglaló adatait a korábbi évekhez hasonlóan 135 indikátor alapján elemezték. A tudományos teljesítményre vonatkozó adatok és tendenciák (így a hivatkozások és impaktfaktorok, de maguk a publikációk számának alakulása is) a kutatóintézet-hálózat átszervezése előtti helyzetet tükrözik. A pénzügyi és személyi feltételek alakulására azonban már hatással volt a tavalyi változó környezet, 2011-ről összefoglalóan megállapítható, hogy dinamikus év volt.
A kutatóintézetek átlaglétszáma (4268) 3 százalékkal, a kutatói létszám (2324) pedig 0,7 százalékkal volt kisebb, mint 2010-ben. Három százalékkal nőtt a PhD-vel rendelkezők száma, míg az MTA doktora címmel rendelkezők száma 4 százalékkal, az intézetben dolgozó akadémikusok száma 8 százalékkal csökkent. (A társadalomtudományok terén 19 százalékos volt a csökkenés). A 35 éven aluli kutatóknál 10 százalékos csökkenés mutatkozik.
A kutatóintézet-hálózatban 2011-ben az összes tudományos publikáció száma 7191 volt. Az előző évi adatokhoz képest az élettudományok területén a publikációk száma 26 százalékkal, a matematikai és természettudományok területén 7 százalékkal nőtt, a társadalomtudományok terén 12 százalékkal csökkent.
Az MTA kutatóintézeteiben tavaly 2143 impaktfaktoros publikáció született: 438 az élettudományokban, 1637 a matematikai és természettudományokban és 68 a társadalomtudományok terén. Az impaktfaktoros folyóiratokban megjelent matematikai és természettudományi publikációk száma 25 százalékkal nőtt, míg a társadalomtudományi jellegű cikkek száma 40 százalékot meghaladó mértékben csökkent. A természettudományok terén az összesített impaktfaktor meghaladja a 2010. évi érték másfélszeresét, a társadalomtudományok terén viszont – ahol egyébként ez a mutató nem releváns – nem éri el a 2010. évi érték háromnegyedét sem.
2011-ben a kapott hivatkozások száma az élettudományok és a társadalomtudományok terén mérhetően több volt, mint 2010-ben: az előbbi esetben a növekmény 13 százalékos, a másodikban pedig 22 százalék volt.
Az élettudományi intézetek közvetlen MTA-költségvetési támogatása 1 százalékkal nőtt, azonban a matematikai és természettudományok területén 9 százalékkal, a társadalomtudományok területén pedig 5,5 százalékkal csökkent. A teljes saját bevétel mindhárom tudományterületen jelentősen (45, 28 és 38 százalékkal) nőtt. Az OTKA-pályázatokból a bevétel viszont csak a matematikai és természettudományok terén növekedett. Mindezek következményeként a közvetlen MTA-költségvetés részaránya 2011-ben tovább csökkent: az élettudományok terén 52 százalékról 43 százalékra, a matematikai és természettudományok terén 52 százalékról 45 százalékra, a társadalomtudományok terén 62 százalékról 57 százalékra.
Az impaktfaktor (hatástényező) a tudományos folyóiratok átlagos idézettsége alapján létrehozott mutatószám.
Elfogadta a beszámolót a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia működéséről az MTA közgyűlése
A szavazatok hetvenhárom százalékával (266 igennel és 50 nemmel) fogadta el kedden a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tavalyi tevékenységéről szóló írásos beszámolót az MTA 183. rendes közgyűlése.
A jelentés szerint a SZIMA 2011. teljes évi rendes költségvetése 12,1 millió forint volt, ehhez járult még az MTA 1,5 millió forintos konferenciatámogatása.
Az MTA társult intézményének tavalyi tevékenységéről szóló beszámoló kiemeli, hogy a Széchenyi Akadémia 2008 decemberében megválasztott elnöke, Dobszay László Széchenyi-díjas zenetörténész, valamint Ferencz Győző József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, az ELTE Anglisztika Tanszékének habilitált docense 2011. április 20-án lemondtak tisztségükről. A szeptember 27-i rendkívüli tisztújító közgyűlés nagy többséggel választotta meg elnöknek Makk Károly Kossuth-díjas filmrendezőt, és választotta újra Ferencz Győzőt ügyvezető elnöknek. Az MTA-val két-két delegátus tartja a kapcsolatot. A Magyar Tudományos Akadémia részéről két akadémikus: Marosi Ernő és Somfai László, a SZIMA részéről Ferencz Győző és Jeney Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző.
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának jelenleg 84 rendes tagja van, közülük 49-en 70 éven felüliek, 35-en 70 évesnél fiatalabbak. Az élő tiszteleti tagok száma 10. A Széchenyi Akadémia tagjai tiszteletdíjat nem kapnak.
A beszámoló részletezi a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia legfontosabb tavalyi rendezvényeit, köztük kitér a SZIMA által rendezett, hét ország szakembereinek rézvételével 2011 márciusában megtartott nemzetközi konferenciára az épített örökség védelméről. A jelentésben szerepelnek a 2011-es székfoglaló előadások, valamint a könyvbemutatók is. Így Grunwalsky Ferenc Kossuth-díjas rendező, operatőr Új magyar film, fiatal filmesek címmel, Winkler Barnabás Kós Károly-, Ybl- és Simon Wiesenthal-díjas építész pedig Eltűnő értékek nyomában, Építészet ez is címmel tartott székfoglaló előadást. Tavaly került sor Tóth Krisztina József Attila-díjas költő (Talált mondat), valamint Puhl Antal Ybl-díjas építész, tanszékvezető egyetemi tanár (Babel értelmezések, Narrare necesse est) székfoglaló előadására is, valamint Kocsis Zoltán zeneszerző, zongoraművész székfoglaló hangversenyére.
Lengyel György jegyzi szerkesztőként a Színház és diktatúra a 20. században című kötetet, amelyet szeptemberben mutattak be, decemberben pedig Görgey Gábor: Öt arckép (Kosáry Domokos, Darvas Iván, Mensáros László, Pilinszky János, Vas István) című kötetének volt a bemutatója.
A SZIMA életre hívását Kosáry Domokos, az MTA elnöke (1990–1996) szorgalmazta, mivel 1949 előtt az MTA szerves része volt a Széptudományok Alosztálya. A rehabilitációs folyamat során a Magyar Tudományos Akadémia 1992-ben megalapította az 1949-ben kizárt területek, az irodalom és a művészetek jeles képviselői számára a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát, amely az MTA társult intézménye, de külön alapszabállyal rendelkező, önálló szervezet.
