A roma holokausztról emlékeztek meg Nagykanizsán

A zalai városban tartott megemlékezésen Frölich Róbert főrabbi az ember iránti tisztelet és szeretet fontosságát hangsúlyozta.

A második világháború cigány áldozatainak emlékére 1991-ben emelt emlékműnél tartott rendezvényen a főrabbi kijelentette: nem lehet megmagyarázni a világtörténelem tömeggyilkosságát, „nem lehet azt mondani, hogy itt az ok, mert az nincs”. Arra emlékeztetett, hogy Magyarországon az 1920-as évektől kezdve „tendenciózusan, jogszabályokkal, rendeletekkel, újságcikkekkel fölépítettek egy kegyetlenül logikus rendszert, amelynek a vége törvényszerűen a holokauszt volt”. Hozzátette: „ha figyelmesen olvasunk újságot, hallgatunk rádiót, böngésszük az internetet, akkor kegyetlenül ismerős mondatokat hallunk, szlogeneket, jelszavakat”. Le lehet írni, el lehet mondani ugyanazt, amit leírtak és elmondtak ezelőtt 90 esztendővel, „csak mi már tudjuk, hogy hova vezet, mi lesz a vége”, s ezt most kellene megállítani. Az ország „igen kemény történelmi tapasztalatokkal rendelkező polgárai számára” az lehet a cél, hogy „ne csak egymás mellett, de egymás kezét fogva, egymással békében, az ember iránti tisztelettel, és az ember iránti szeretettel éljünk” – mondta a főrabbi.

Gátat szabni a gyűlöletbeszédnek

Teleki László, a megemlékezést szervező nagykanizsai roma nemzetiségi önkormányzat vezetője utalt rá, hogy 1944. augusztus 3-ra virradó éjjelén  egyetlen éjszaka mintegy háromezer cigányt végeztek ki Auschwitz-Birkenauban. A cigány kisebbség már az 1930-as évektől „üldözöttje volt az akkori politikai rezsimnek, a nemzetiszocialista eszmének”, később a romákat először munkatáborba, majd koncentrációs táborba hurcolták. Egy európai uniós demokráciában nem szabadna engedni, hogy „ilyen nagymértékű, kisebbségellenes, szélsőjobboldali retorika” megjelenjen, ami ma végigsöpör Magyarországon is. „A szélsőjobboldali szervezetek a pártokkal nyíltan zsidózhatnak, cigányozhatnak különösebb következmények nélkül”, ezért is van felelőssége minden kormányzatnak és kormányzó pártnak abban, hogy „tud-e és akar-e gátat szabni a gyűlöletbeszédnek” demokratikus eszközökkel vagy a törvények szigorításával – fejtegette a roma politikus.

Szembenézés a múlttal

Dénes Sándor, Nagykanizsa alpolgármestere (Fidesz–KDNP) beszédében azt hangsúlyozta, hogy az élet és a humánum nevében el kell utasítunk „minden erőszakot, bűnt és rémtettet, amelyet bármilyen diktatúra nevében is elkövettek a múltban”. Hasonló borzalom soha többé nem történhet meg, „nem fordulhat elő hogy embereket a származásuk, vallásuk vagy politikai hitvallásuk miatt üldözzenek, vagy gyilkoljanak meg”, ebben segíthet a múlt feldolgozása, a szembenézés és az emlékezés. Hozzátette: az elmúlt időszakban olyan felzárkóztató programok indultak el Magyarországon, amelyek segíthetik a roma népesség integrálódását, és hozzájárulhatnak a többségi társadalom elfogadókészségének növeléséhez. „A munkaalapú társadalomban ugyanis senkit sem származása, kizárólag a teljesítménye, a szorgalma alapján kell, hogy megítéljenek”, ez a szemlélet vezethet csak a társadalmi békéhez – fogalmazta meg.

Felelősség és lehetőség

Vajda László, a Zala Megyei Önkormányzat Kisebbségi és Nemzetiségi Bizottságának elnöke szerint azért kell nyíltan és őszintén beszélnünk a holokausztról, hogy a mai nemzedékek is tudják meg, „mire volt képes egy torz, embertelen rendszer\". Az emlékezés felelősségünk, egyben lehetőségünk arra, hogy közösen ítéljük el a múlt bűnös, szégyenletes tetteit. Előretekintve „közös kötelességünk békés társadalmi viszonyt kialakítani és fenntartani, ahol a diszkrimináció, a gyűlölet, a kirekesztés nem nyerhet teret”, ahol fő összetartó társadalmi erőként érvényesül a szolidaritás, a békés együttlét, a párbeszéd, az értékteremtő közös munka. A magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy intézkedéseivel „a magyar társdalom békéjét, fejlődését, haladását és jólétét biztosítsa, hogy a szélsőséges politikai nézetek ne kaphassanak teret, mindenki biztonságban érezhesse magát és családját” – jelentette ki Vajda László.

Együtt, összefogással

Göndör István, az MSZP országgyűlési képviselője azt fejtegette, hogy „a mindennapi politika eredményeként sajnos ma Magyarországon újraéled az antiszemitizmus”, s az állam feladata a szélsőségek erőre kapásának megállítása. Ezzel szemben néhány héttel ezelőtt az Országgyűlésben „a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvényjavaslatot éppen a kormánypártok elbuktatták\". „Az alantas politikai hatalom iránti vágy miatt a napi politikában” már szinte állandó a zsidók, cigányok, kommunisták emlegetése, s azért kell az ellenségkép, mert „a sikertelenségről valamivel el kell terelni a figyelmet”. Nem elég az együttérzés a megemlékezéskor, a hétköznapokban, „tenni kell a szegénység, a munkahelyek, a szociális problémák, a gyermekek, az oktatás, az otthonteremtés kérdésében”, s az előítéleteket, a szegénységet, az iskolázatlanságot csak együtt, összefogással számolhatjuk fel – jelezte a szocialista politikus.