Európa-szerte immár második éve emlékeznek augusztus 23-án a XX. század önkényuralmi rendszereinek áldozataira. 1939-ben, pontosan 73 évvel ezelőtt, a második világégés nyitányaként írta alá a korszak két különböző, mégis sokban hasonlító diktatúrája, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktumot. A megállapodásban a két ország nemcsak a kölcsönös meg nem támadást vállalta, hanem Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament korábbi lengyel elnökének szavaival élve a „kommunáci” megállapodásban a két rezsim felosztotta maga között Közép- és Kelet-Európát, ezt pedig soha nem látott háború, deportálások és szenvedés követte.
Mi kezdeményeztük
– Először 2008 nyarán a prágai, Emlékezet és a nemzetközi kommunizmus című konferencia résztvevői javasolták, hogy ezt a napot nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává. Végül 2011-ben, magyar–litván–lengyel közös kezdeményezésre fogadták el, hogy augusztus 23-án, a paktum aláírásának napján Európa nemzetei minden évben megemlékezzenek az áldozatokról. Fontos esemény volt ez a közös európai történelem és emlékezet szempontjából – fejtette ki Rétvári Bence a Terror Háza Múzeum előtt, számos uniós tagország igazságügyi minisztereinek jelenlétében. Hozzátette: így, a közös emlékezéssel eshetnek azonos megítélés alá a kommunizmus és a nácizmus rémtettei.
Ahogy az emléknapot elrendelő tanácsi dokumentum is fogalmaz, az unió közös értékek egysége, ezen értékek összeegyeztethetetlenek a népirtással, valamint az emberiség elleni és háborús bűncselekményekkel.
Kísérteties hasonlóság
Mint Rétvári rámutatott, a kommunizmus és a nácizmus külső ellentéteik ellenére nagyon is sok hasonlóságot mutattak egymással. Szavai szerint a nácizmus és a kommunizmus nem volt más, mint a gonoszság két különböző egyenruhába öltözött katonája. „Kísérteties hasonlóságot mutat a két diktátor, Hitler és Sztálin, akiket George Orwell csak rokonlelkű útonállóknak hív. Jól jelzi ezt a hasonlóságot az a történet is, amely szerint Hitler 'a maga módján zseniális fickónak' nevezte Sztálint.”
A két rendszer legfájdalmasabb hasonlósága – a magyar igazságügyi tárca parlamenti államtitkára szerint – mégis annak a számtalan embernek a sorsa, akik áldozatául estek embertelenségüknek.
– Sokat kell még dolgoznunk azért, hogy Európában sehol ne legyen elfogadott olyan önkényuralmi jelképek viselése, amelyek nevében más országokban emberek tömegeit végezték ki, nyomorították meg, legyen az akár nemzetközi vagy nemzeti szocialista jelkép – hangsúlyozta a múzeum előtti ünnepi beszédében Rétvári Bence. – Tartsuk emlékezetünkben, hogy a szabadság sohasem természetes. Ahogy Ronald Reagan mondta: a szabadság mindig egy nemzedékre van a kihalástól. Ha egy generáció nem harcol meg a szabadságáért, könnyen elveszítheti azt – zárta szavait a politikus.
