Mint a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható, Enyedi György „a társadalom és a gazdaság területi, régiók közötti és a településhálózaton belüli egyenlőtlenségeinek nemzetközi hírű, elismert kutatója volt. Megfogalmazta a dinamikus falusi régió koncepcióját, valamint a globális urbanizációs ciklus modelljét”.
A méltatás szerint meghatározó volt munkássága a regionális tudományok önálló diszciplínaként történő elismertetésében. Az MTA Regionális Kutatások Központját megalakításától egészen 1991-ig főigazgatóként vezette.
Enyedi György 1930-ban született Budapesten. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1953-ban szerzett közgazdász oklevelet. 1960-ban került az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjához, majd az annak jogutódjaként 1967-ben megalakuló MTA Földrajztudományi Kutatóintézet munkatársa, osztályvezetője, igazgatóhelyettese volt. 1984-től 1991-ig az MTA Regionális Kutatások Központja főigazgatója, közben több rangos felsőoktatási intézmény professzora volt.
A földrajztudományok kandidátusa címet 1962-ben szerezte meg, 1975-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1990-ben pedig rendes tagjává választották. 1999-től 2002-ig az MTA alelnöki posztját töltötte be. 1984 és 1992 között a Nemzetközi Földrajzi Unió (IGU) alelnöke, 1990-től az Academia Europaea tagja volt. 1998–2002 között betöltötte a Magyar UNESCO Bizottság elnöki posztját is.
Enyedi György munkásságát számtalan kitüntetéssel, egyebek mellett Akadémiai Díjjal (1961), Kőrösi Csoma-éremmel (1986), Trefort Ágoston-díjjal (1994), Pro regio-díjjal (1995), Széchenyi-díjjal (1998), Hazám-díjjal (2007), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával (2008) és Hild János-díjjal (2009) ismerték el. Huszonnégy könyve és körülbelül 300 tanulmánya jelent meg.
