A bíróság nem jogerősen „a véleménynyilvánítás határait túllépő” Dániel Pétert a legenyhébb büntetésként megrovásban részesítette, és a per során felmerülő 121 600 forint megfizetésére kötelezte. Az ügyészség az ítélet ellen súlyosbításért és pénzbírság kiszabásáért, a vádlott pedig azért fellebbezett, hogy mondják ki a bűncselekmény hiányát, valamint azt, hogy a cselekmény nem jelentett veszélyt a társadalomra.
A szoborállítás elleni tiltakozás azonban Kovacsics István bíró szerint „erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos figyelemfelhívás”. Indoklásában arra hívta fel a figyelmet, hogy „az 1939–44 között született zsidótörvények idején Horthy Miklós volt a kormányzó, a törvényeket ő szentesítette aláírásával, ugyanakkor halasztó jellegű vétójoga volt, melyekkel e rendelkezések esetében nem élt”.
A bíró hangsúlyozta, hogy Horthy Miklós történelmi szerepének a megítélése nem a bíróság feladata, ám – tette hozzá – a jogalkalmazásra is ki kell, hogy hasson, hogy a jogalkotók is fontosnak tartották az 1939 és 1989 között a jog által okozott sérelmek kárpótlását. Kovacsics elmondta azt is, hogy „a törvénysértések által nem keveseket az életüktől, másokat szabadságuktól, jogaiktól fosztottak meg”. A Horthy rehabilitálására irányuló törekvések – így Kovacsics István – ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést.
Az ítélethirdetést követően az ügyész és Dániel Péter is fellebbezést jelentett be. Az ügyet másodfokon a Kaposvári Törvényszék tárgyalja majd. A budapesti ügyvéd a Somogy megyei Kerekiben felállított emlékművet még májusban öntötte le vörös festékkel. A siófoki rendőrség rongálás bűntette miatt, ismeretlen tettes ellen indított nyomozást, a Budapesti Ügyvédi Kamara pedig Dániel felelősségét vizsgálta.
