Közölték, a kerekasztal olyan, szerintük az ország jelenlegi gazdasági helyzetében is reális javaslatokat dolgozott ki, amelyek elfogadása esetén a családok könnyebben tudnák vállalni legalább a kívánt gyermekeket. Ezzel utaltak arra, hogy a házaspároknak általában eggyel kevesebb gyerekük van, mint ahányat egyébként szeretnének. A kerekasztal ülése után tartott sajtótájékoztatón bejelentették, javasolják a „félszocpol” újbóli bevezetését, illetve – tekintettel a támogatás alacsony összegére – a háromnegyed szocpol elfogadását. Ezek bevezetésével a családok kibővíthetnék, nagyobbra cserélhetnék lakásukat, vagy használt lakást vásárolhatnának. Utaltak arra is, hogy a lakáscélú szociálpolitikai támogatások korábbi rendszerét 2009-ben megszüntették.
Cser Károlyné arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak olyan fiatalok, akik első gyermekükkel szüleik egyébként is szűk lakásába költöznek, és – lehetőségek hiányában – onnan nem is tudnak továbblépni. Úgy látja, a helyzet ma kritikus, ezért módosítani kellene a jelenlegi rendszeren. A javaslataik között szerepel egy szociális lakbér- és közműdíjtarifa bevezetése is; ez azt jelentené, hogy „lakbére és közműdíja nem a lakásnak, hanem a benne lakóknak lenne". Cser Károlyné indoklása szerint ez feleslegessé tenné a bonyolult kompenzációs megoldásokat, és csökkentené a segélyezettek számát is. Közölte, drámaian nő a közmű- és egyéb díjhátralékos családok száma, és ma már nem ritkák a lakásárverezések sem. Arra hívta fel a figyelmet, az államnak több pénzébe kerül a családjából így kikerülő gyermek ellátása, mint az ingatlant terhelő adósság.
Egy másik javaslat szerint a fiatal házaspárok életkezdését és gyermekvállalását segíthetné az úgynevezett fecskeházak létesítése is, ezekben öt évig, alacsony lakbér mellett vállalni kellene a lakáscélú előtakarékosságot is, így a későbbi lakáshoz jutásukat is megkönnyíthetnék. Benkő Ágota arról beszélt, a családpolitika legnagyobb problémája Magyarországon az, hogy bizonytalan a rendszer, mert kormányzatról kormányzatra változik, szerinte ezért politikai és szakmai konszenzus kellene a kérdés hosszú távú rendezésére. Példaként említette az Európában az egyik legjobb demográfiai mutatókkal rendelkező Franciaországot, ahol több mint fél évszázada változatlan a családtámogatási rendszer.
Okok. A tervezett, de végül mégsem vállalt gyerekekről elsősorban a megromló párkapcsolat, egészségügyi gondok vagy anyagi problémák miatt mondanak le a párok, a munkahely, a karrierépítés lényegesen ritkábban szerepel az indokok között – írta a Népszabadság csütörtökön a KSH Népességtudományi Intézetének A gyermekvállalási tervek beteljesületlenségének okai című tanulmányát ismertetve. A tanulmány készítése során több mint 1500, 35–49 év közötti nőt kérdeztek meg, akik közül 65 százalék mondta azt, hogy elégedett gyermekei számával, 26 százalék pedig úgy érezte, e téren nem teljesültek korábbi elképzelései. Utóbbi csoportban az átlagos gyerekszám 1,5 volt, a válaszadók többsége pedig érettségizett, szellemi munkát végző beosztott vagy középvezető. Arra a kérdésre, hogy miért nem vállaltak annyi gyereket, amennyit szerettek volna, a legtöbben (28 százalék) családi okokat, például a házasságuk megromlását említették. Második helyen az egészségügyi okok szerepeltek (26 százalék), majd az anyagi problémák (24 százalék). A munkahely, a karrier miatti lemondást csak 5 százalék említette.
A népesedési kerekasztallal szorosan együttműködik a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. A szervezet koordinátora az MNO-nak adott interjújában beszélt a szervezetről, annak céljairól. Pongrácz Tiborné demográfus a Magyar Nemzetnek átfogóan nyilatkozott a demográfiai helyzetről.
