– Szokott még október 23-áról álmodni?
– Tudja, ezen a napon születtem, úgyhogy a környezetem akarva akaratlanul emlékeztet erre a napra. Ez nem álmodozás, jobb szó inkább, hogy gondolok rá. A forradalom első része életem legnagyobb hatású élménye, és a legszebb emlékeim közé tartozik. Örülök, hogy egy kicsit a részese lehettem az eseményeknek.
– Mi az első emlék, ami bevillan, ha visszautazunk az időben a forradalomig?
– Nem az emlékfoszlányok az érdekesek, hanem a történet egésze. A svábhegyi Vörös Csillag szállóban voltunk elszállásolva az olimpia előtti edzőtáborban. Október 23-án a belvárosban jártam, a Bajcsy-Zsilinszky úton vonuló tüntető tömeg második-harmadik sorába álltam be. Csodálatos érzés volt. Verőfényes napsütésben vonultunk, énekeltünk kart karba öltve, úgy gondoltuk, eljött Magyarország felszabadulásának napja. Nem voltak ott szellemi irányzatok, a tömeget egyetlen dolog érdekelte: felszabadulni a megszálló szovjet hatalom alól, ami már magával hozta volna az alapvető szabadságjogok érvényesülését is. Én végül megragadtam a Széna térnél. Fegyvert nem fogtam a kezembe, sebesülteket szállítottam a Péterfy Sándor utcába és a Szabolcs utcába, és barikádot építettem.
– Hogyan zajlott a kiutazásuk a melbourne-i olimpiára?
– Amikor már úgy tűnt, győz a forradalom, Kutas István, a kommunista sportvezetés jeles alakja azt tanácsolta, hogy menjünk be Nagy Imréhez, és kérjek engedélyt az olimpiai csapat kiutazásához. A probléma ugyanis az volt, hogy a minket szállító francia gép nem akart leszállni az ostromlott Budapesten, csak Prágáig merészkedett. Ide már magunknak kellett eljutnunk. Bementünk a miniszterelnökhöz, aki aláírta a papírokat, és rendelt nekünk két Ikarus buszt. Ezzel jutottunk el Nimburgba.
Gyarmati Dezső 1927-ben született Miskolcon. Pályafutása során játszott az Újpestben, és megfordult a Ferencvárosban is. E két klubcsapattal hét alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet. A válogatottal kétszer nyert Európa-bajnokságot és háromszor olimpiát – 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben és 1964-ben Tokióban. A bölcsész diploma és a Testnevelési Főiskola szakedzői oklevelének megszerzése után Kolumbiától Németországon át Olaszországig sok helyütt edzősködött. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként is halmozta az aranyakat: 1973-ban világbajnok, 1974-ben és 1977-ben Európa-bajnok, 1976-ban pedig olimpiai bajnok lett a csapattal. Jelentősebb kitüntetései között találjuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrendjének ezüst fokozatát, a Budapest díszpolgára címet és a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Gyarmati Dezső a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke és a Nemzet Sportolója.