Egyedül dolgoznak a rezidensek

A rezidensek közül sokan már három hónapos gyakorlat után önállóan látnak el beteget, pedig ezt a szakvizsga megszerzéséig, azaz évekig csak felügyelet mellett tehetnék.

Kiválónak tartja a hazai egyetemek elméleti képzését a fiatal orvosok túlnyomó többsége, azt azonban elismerik: a gyakorlati oktatásban komoly hiányosságok voltak – derül ki a Magyar Rezidensszövetség nyáron készített felméréséből, amelyben egyebek mellett arról kérdezték a frissen diplomázott szakorvosjelölteket, hogy mennyire voltak elégedettek az egyetemi képzéssel. A manuális készségek oktatását a megkérdezettek jelentős hányada hiányolja a gyakorlati oktatásból. Bár a válaszadók nagyobb része már végzett izomba történő, valamint intravénás injekcióbeadást, kiderült: sokuk csak az egyetemi képzésen kívül tette ezt meg, tehát úgy, hogy tanulmányai alatt munkát vállalt. Vércukormérést szintén végzett a többség, azonban többnyire klinikai környezetben, vagyis legtöbbször stabilizált állapotban lévő betegek kezelésekor.

Folytatódnia kell az egészségügyi dolgozók bérrendezésének – mondta október 19-én  a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Papp Magor a Lánchíd Rádióban kifejtette, az orvosok most azt várják, hogy kiderüljön: a tavalyi béremelés a kormány részéről csak egyszeri volt vagy szemléletváltást jelentett. Figyelmeztetett: az elvándorlásnak az alacsony fizetés csak az egyik oka, a bérek emelése mellett fontos a szakmai fejlődés biztosítása is. Papp Magorral Hegedüs Szabolcs beszélgetett.

Papp Magor szerint a vércukormérő jelzését félreértelmező rezidens esete is arra vezethető vissza, hogy az orvosképzésből hiányzik a mindennapi sürgősségi ellátáshoz szükséges gyakorlati készségek ellenőrzött elsajátíttatása.

A Magyar Rezidensszövetség felmérésében kíváncsi volt arra is, hogy tanulmányaik alatt megfelelően készítették-e fel a fiatalokat a sürgősségi kórképek ellátására. A visszajelzések alapján ezen a téren nem állnak túl jól az egyetemek: a hallgatók legnagyobb része hiányolja az ilyen jellegű ismeretek elsajátítását, amit sokan mentőzéssel és ápolói munkával igyekeznek ellensúlyozni.

A vizsgálatban foglalkoztak a kiégés kérdésével is, mivel a jelenség nagymértékben befolyásolja az orvosok külföldre vándorlását. A tapasztalat azt mutatja, már a diploma megszerzésekor nagyon komoly a kiégési arány, ami a szakképzés végére tovább fokozódik. A végzett hallgatók igényelnék, hogy foglalkozzanak a problémával, ugyanis jelentős részük válaszolta azt, már tanulmányai alatt nagyobb hangsúlyt fektetne a kiégéssel kapcsolatos ismeretek megszerzésére. Ebben már történt előrelépés, az egyetemeken elindult több, a témával foglalkozó műhely.

A rezidensszövetség egy másik felmérést is készített tavasszal aneszteziológusrezidensek és szakorvosok körében, amelyben arra kereste a választ, hogy a rezidensekkel mennyi ideig dolgozott együtt a műtőben szakorvos. A jogszabály szerint ugyanis ezt a munkát kizárólag szakorvosok végezhetik, rezidensek csak az ő felügyeletük mellett. A válaszok nagy meglepetést keltettek: a megkérdezettek 85 százaléka azt felelte, hogy a szakképzés elejétől számított három hónapon belül már dolgozhatott önállóan.

Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke rámutatott: a jelenség egyértelműen összefüggésbe hozható a szakorvoshiánnyal, azonban a közeljövőben fontos lenne választ adni erre a problémára. Hangsúlyozta, szükség lenne a jogszabályok harmonizálására, továbbá a szakképzést minőségileg úgy kellene alakítani, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe se az orvosok, se a páciensek. Mint arról beszámoltunk: az orvosi szakképzés tanrendjének felülvizsgálatára eseti bizottság felállítását javasolta a szövetség vezetősége a napokban a Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterrel folytatott egyeztetésen.