A társadalom is felelős az elmaradt számonkérések miatt

Részben a társadalom felelős azért, hogy a rendszerváltás után nem kérték számon az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlóinak bűneit – véli a jogtörténész.

NT
2012. 11. 04. 18:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Irány Csoport vasárnapi budapesti, a Terror Háza Múzeumban tartott rendezvényén a jogtörténész elmondta: a szovjetek 1956. október 23-án még azt hitték, pusztán a tankok megjelenése felszámolja a forradalmat, mivel azonban ebben csalódniuk kellett, november 4-én „semmit nem bíztak a véletlenre”, és a nyugati világ passzivitása mellett megindult „a hatalmas szovjet haderő”.

Elmondta: a forradalom leverése után kétszázezer ember elhagyta az országot, megindultak a tömeges kivégzések, és november 10. után kezdődtek a sortüzek, amelyek az ellenállás megtörésére szolgáltak. A bírósági tárgyalásokon több mint 300 halálos ítélet született, 21 ezer embert zártak börtönbe, és 16 ezren kerültek az internálótáborokba 1960 áprilisáig – sorolta.

Horváth Attila emlékeztetett arra, hogy akiket köztörvényes bűnözőnek nyilvánítottak, 1963-ban sem részesültek amnesztiában, aki 1956-os elítélt volt, azt nem léptethették elő a munkahelyén, nem kaphatott prémiumot, gyerekeit pedig nem vették fel a felsőoktatásba.

Gyarmati Dezső, az 1956-os olimpiai bajnok vízilabda-válogatott tagja, aki 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség forradalmi bizottságának elnöke volt, elmondta: mielőtt elindultak az olimpiára, autójával a Széna téren a forradalom sebesültjeit szállította. Közben Nagy Imre miniszterelnöktől kérték, hogy engedje ki a csapatot az olimpiára, aki ezt meg is tette, és még két autóbuszt is adott, hogy Prágába ki tudjanak utazni, ahonnan repülővel indultak tovább Ausztráliába.

Elmondása szerint november 4-én a repülőgépen tudták meg a pilótától, hogy a szovjet csapatok megtámadták Magyarországot. Szólt arról is, hogy 1956. december 5-én 8 ezer néző előtt a vízilabda-elődöntőn, amikor már a magyar csapat négy góllal vezetett, fél perccel a meccs vége előtt a szovjet Prokop megütötte Zádor Ervint. A sérült játékos úgy nézett ki, mintha „baltával szétvágták volna a fejét” – fogalmazott.

Visszaemlékezése szerint a szovjet csapat ekkor „kimenekült” a mérkőzésről, amit a bírók „a mai napig nem fújtak le”. Szavai szerint „nagyon kellett ennek a kis országnak ez a győzelemmel együtt járó jó érzés”. Az olimpiai bajnok sportoló hangsúlyozta: a nyugati hatalmak becsapták a magyar forradalmárokat, amikor harcra buzdították őket, miközben „a fülük botját sem mozdították”.

Regéczy-Nagy László ezredes, a Bibó-per másodrendű vádlottja, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke arról szólt, hogy a budapesti brit követségre többször mentek forradalmi küldöttek segítséget kérni, de mivel az angoloknak nem voltak érdekeltségeik Magyarországon, ezért nem szóltak bele a forradalmi megmozdulásokba, sőt november 4-én bezárták a brit követséget. A rendezvény végén a résztvevők mécseseket gyújtottak a Terror Háza Múzeum előtt az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásának áldozataira emlékezve.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.