Az eljárásban az elsőrendű alperes a bécsi székhelyű Vier Pfoten International magánalapítvány, a másodrendű alperes az alapítvány egyik munkatársa, aki csakúgy mint az első tárgyalási napon, most sem jelent meg.
Hágerné Buzás Andrea törvényszéki bíró ismertetése szerint a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. 1992-ben alakult, fő tevékenysége a baromfitenyésztés a Hortobágyi Nemzeti Park területén. Elsősorban magyar fehér ludat és pekingi kacsát tenyésztenek, tevékenységük megfelel a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak.
Így dolgozik a Négy Mancs
Varga Ferenc a bíróság előtt elmondta: egyik legnagyobb felvásárlójuktól olyan jelzést kaptak 2011 júniusában, hogy a Négy Mancs nyomást gyakorol a feldolgozókra és rajtuk keresztül a felvásárlóra, hogy amennyiben tépett libát vásárol, az hátrányosan érinti a húsexportját. Közölték azt is, hogy ha a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. nem vállalja, hogy befejezi a törzsállománynál a tollszedést, 2012-ben semmilyen terméket nem vesznek át tőlük.
A cég vezérigazgatója szerint a szerződés részévé tették: ha a vállalat nem bizonyítja a Négy Mancsnak, hogy nem tépi a libát, nem vesznek tőle át sem tojást, sem libát, s ha utólag megtépik a libákat, akkor kártérítéssel tartoznak a felvásárló cégnek.
Szerették volna elérni, hogy a törzsállomány kikerüljön ebből a körből, az ugyanis a többéves tenyésztés után nem kerül az osztrák és a német fogyasztók asztalára. Varga Ferenc a bíróságnak elmondta azt is, hogy az országban összesen 140-150 ezres a törzsállomány, míg a végtermék ludak száma 3,5–4 millió.
Fenyegetőzött az állatvédő
A cégvezető hozzátette: Bécsben tárgyalásokat folytatott a Négy Mancs képviselőjével, aki üzletileg megfenyegette, bármilyen tépés estén semmilyen árut nem fog tudni értékesíteni. Varga Ferenc, beszámolója szerint, kénytelen volt elfogadni a diktátumot, ugyanakkor a Négy Mancs képviselője ígéretet tett arra, hogy a tollszedés elmaradása miatti csaknem 20 millió forint árbevétel-kiesés kompenzálásáról gondoskodnak. Ez azonban nem történt meg, emiatt indították a kártérítési eljárást. A tollszedés gazdasági hátteréről Varga elmondta: az árban a hús/toll arány 40/60 százalék. Magyarországon az éves tollárbevétel 8,5-10 milliárd forint, ebből 20 millió a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt.-é.
Nekimentek a minőségbiztosítónak is
Varga Ferenc beszámolt arról, hogy korábban a TÜV Hannover cég minőségbiztosításával rendelkeztek, 2010-ben azonban a cég budapesti irodája jelezte számukra: befejezik a minőségtanúsítást, mert anyacégük olyan nyomás alá került a Négy Mancs által, hogy nem vállalják tovább az együttműködést.
Az, hogy a törzsállománynál megtiltották a tollszedést, Varga Ferenc szerint környezetvédelmi problémákat is felvet: a libák ugyanis 7-8 hetente vedlenek, s a szabadon tartott szárnyasok tolla beteríti a Hortobágyot, amit már kifogásolt a környezetvédelmi hatóság.
„Minden szakmai ismeretet nélkülöz”
Baradács László, a Magyar Tollszövetség elnöke, a Nemzetközi Tollszövetség elnökségi tagja tanúvallomásában a Négy Mancs álláspontját, amely nem tolerál semmilyen tollnyerést élő libából, szélsőségesnek, merevnek, minden szakmai ismeretet nélkülözőnek nevezte. Elmondta, hogy az Európai Bizottság (EB) Pármában székelő szakmai szervezete, az FSA tudományos alapú előterjesztést készített az ügyben, s az EB erre alapozott állásfoglalása szabályozza a tolleltávolítást. Bár a Négy Mancs képviselője ott ült a tárgyalásnál, semmit nem fogadott el ebből, és továbbra is ragaszkodik szélsőséges álláspontjához – mondta.
A cél, hogy megszűnjön a hazai tollszedés
A tollszövetség elnöke szerint a Négy Mancs tevékenysége arra irányul, hogy Magyarországon a tollszedés megszűnjön, s médiatámogatással elérte, hogy a magyarországi libahús legnagyobb piacának számító német nyelvterületen csak olyan húst lehessen értékesíteni, amely nem élve tépett libából származik.
A szakember szerint sok alacsonyan képzett ember veszítette el emiatt a munkáját, s több ezren vannak azok Magyarországon, akiket ez hátrányosan érint.
A bíróság tanúként idézi meg újra Marcus Müllert, a Négy Mancs bécsi képviselőjét, s kötelezte az első számú alperest a férfi idézhető címének felkutatására.
