Kónya István, a Kúria elnökhelyettese az MTI érdeklődésére elmondta: álláspontja szerint a büntetőperek hatékonysága érdekében a bírói szerep újragondolása lehet szükséges. Miközben az Egyesült Államokban heteken belül bíróság elé kerül egy moziban lövöldöző többszörös gyilkos, Magyarországon évekig húzódhatnak a sokkal egyszerűbb megítélésű és kisebb súlyú ügyek is. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen Norvégiában a tömeggyilkos Breivik ügye egy év alatt jogerősen lezárult – mondta a több évtizedes büntetőbírói gyakorlattal rendelkező szakember, aki szerint valami „hibádzik” a magyar büntetőeljárással, és ezért nemcsak szabad, de indokolt is körbenézni, hogy a nálunk eredményesebb országokban azt hogy csinálják.
Ellentmondás
Kónya István kifejtette: a jelenlegi szabályozás olykor ellentmond a büntetőperben a bírótól elvárható független, az ügyre felülről rátekintő, semleges attitűdnek. Ezen változtatni kellene oly módon, hogy valóban a vád és védelem feladata és felelőssége legyen a terhelő, illetve mentő bizonyítékok összegyűjtése.
A cél a gyors és színvonalas ítélkezés, melyhez szükséges az erőforrások optimális elosztása – mondta Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke egy Budapesten tartott háttérbeszélgetésen szerdán.
Kiemelkedő a bíróság szerepe a családon belüli erőszak visszaszorításában, mert elengedhetetlen az azonnali jogvédelem ezen a téren – hangsúlyozta a Kúria elnöke kedden Budapesten.
Hozzátette, hogy ehhez nem csupán a bizonyítás, de a hatályon kívül helyezés szabályait is indokolt megváltoztatni. Ugyanis jelenleg az elsőfokú bírák nemcsak az évtizedes megszokásokat követve tartják kézben a perbeli bizonyítást, hanem azért is, mert ha egy ügy nincs lehetőség szerint a legteljesebben körüljárva, akkor a felsőbb bíróságok a hatályos szabályozás alapján megalapozatlanság miatt megsemmisítik a döntést és új eljárásra utasítják az elsőfokú bíróságot. Ez pedig a legsúlyosabb szakmai kritika, ami egy bírót érhet, hivatali megítélését is kedvezőtlenül befolyásolhatja.
A bíróra hárítják
Miközben a hatályos büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezései félreérthetetlenül rögzítik, hogy „a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül”, továbbá, hogy „a vád bizonyítása a vádlót terheli”, s „a bíróság feladata az igazságszolgáltatás”, addig a törvény bizonyítási és felülbírálati szabályai a felderítetlenségért való felelősséget és következményeit a bíróra hárítják – mondta a szakember.
Úgy véli, a jelenlegi büntetőeljárási törvény további „kozmetikázása” helyett annak koncepcionális megújítása lehet célravezető, ezért az elnökhelyettes támogatja az Országos Bírósági Hivatal elnökének e tárgyban kifejtett erőfeszítéseit, és örömmel merít minden olyan külföldi példából, amely forrása lehet egy bíróbarát, a társadalom elvárásait és a szakma követelményeit hatékonyabban szolgáló, korszerű perrend megalkotásának. Ehhez komoly segítséget nyújthat a Kúria büntető kollégiumában működő joggyakorlat-elemző csoport, amely a hatályon kívül helyezéseket vizsgálja. Kónya István hozzátette, hogy jövőre létrejöhet a büntetőeljárás megújítását segítő joggyakorlat-elemző csoport.
Bánáti: Modellváltás kell
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az MTI érdeklődésére leszögezte: modellváltásra van szükség a magyar büntetőeljárásban, mert a jelenlegi senkinek se jó. Kifejtette: a bíráknak a bizonyításban rendkívül aktívan kell részt venniük, ami olykor kétségessé teheti a bírói pozíciótól elválaszthatatlan pártatlanságot. Ugyanakkor az eljárás alá vont személyeknek nem egyszer azzal kell szembesülniük, hogy a más jogállamokban az ő érdekeiket szolgáló jogintézmények kifejezetten „visszafelé sülnek el”. Példa erre a tárgyaláshoz való jog, amelynek eredeti értelme az, hogy aki vitatja az ellene emelt vádat, az bíró előtt egy bonyolult, költséges eljárásban kísérelhesse meg bizonyítani ártatlanságát. Ez azonban a magyar eljárásban gyakorlatilag kötelezettség, holott a vádlottak jelentős részének nem ez az érdeke, hanem hogy minél gyorsabban és fájdalommentesebben legyenek túl az ügyön.
Bánáti János ugyanakkor kiemelte, hogy miközben a jelenlegi magyar rendszer nyilvánvalóan tarthatatlan, nem szabad átesni a ló túloldalára. Bármilyen imponálóak a tengerentúli minták, azok teljesen más hagyományokon, jogrendszeren és társadalmi környezeten alapulnak, korántsem biztos, hogy a magyar társadalom könnyen elfogadná azokat, mechanikus átültetésük kockázatos.
A büntetőeljárás reformjáról szóló magyar–amerikai tanácskozást a Fair Alapítvány szervezte, amelynek vezetője, a korábban amerikai bírósági tapasztalatokat is szerzett, jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon ítélkező Rózsa Mária az MTI-nek azt hangsúlyozta: a szemléletváltás soha nem könnyű, de szükségessége a szakma számára egyre inkább nyilvánvaló.
