Melyiket is tartjuk, az elszámoltatásost? Veszprémben hangzott el a kérdés, a Bajnai Gordon és Kónya Péter lakossági fóruma tartott előtt tartott jobbikos demonstráción. A megmozduláson kisebb problémát jelentett az is, hogy elegen tartsák a nagyobb molinót – azon a szemkilövető hazaárulókról írtak –, és csöppet morgolódtak a biztosító rendőrök amiatt, hogy sálukkal takarják el arcukat. Orrközépig lehet, de amúgy azért hordjuk így, mert fázunk – jött a radikális replika. Sajtótájékoztatót is tartottak, amiben nemcsak a Haza és Haladás elnöke kapta meg, hogy a nyugati érdekek kiszolgálója, hanem a jelenlegi kormány is: ugyanaz a garnitúra – szólt a vád.
Jött Bajnai, úriemberként
A fórum előtt a Haza és Haladás elnöke, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalomból lett egyesület vezetője rövid sajtótájékoztatót tartott, Kónya mint házigazda vette magához a kezdeményezést, kifejtve abbéli reményét, hogy hamarosan nemcsak civilként lesznek különösen aktívak a veszprémi aktivistáik, hanem „úgymond” politikusként. Bajnai pedig az egykulcsos adót ostorozta, védelmébe véve válságkezelőnek nevezett kormányzását. Ezt az időszakot nevezte már a fórum javarészt nyugdíjaskorú közönsége előtt a főszereplőket felkonferáló Szoli-aktivista hölgy úgy, hogy azok boldog békeidők voltak. „S jött a miniszterelnök úr tapasztaltan, felkészülten és úriemberként, kormányzása pedig nyugalmat és stabilitást hozott”. Kónya Péter, aki akkor tüntetett a kabinet ellen, nem mocorgott, védelmére legyen mondva, hogy az ő bemutatása alatt elhangzott, hogy ő bizony érdekvédőként felvállalta a jobb- és baloldali kormánnyal a konfliktust.
Küzdünk a félelem ellen – mondta az aktivista, aki szerint ma nincs se demokrácia, se jogállam, se sajtószabadság, Bajnai pedig úgy nézte a plafont, mint amikor az Internacionálét kellett elénekelni anno Lendvai Ildikó és Mesterházy Attila társaságában A mikrofonhoz lépve kicsit szabadkozott, hogy nem volt olyan egyszerű azért a kormányzásának időszaka, önkritikát gyakorolva elismerte, hogy fájdalmas lépéseket hozott, majd jött az október 23-i zászlóbontásának franchise-zá polírozott beszéde. Összefogást sürgetett, hogy sorsfordulót vigyenek véghez 2014-ben, beszédében a legelégedettebb hümmögést Lázár János kiforgatott szavainak felhánytorgatása („az annyit is ér”) váltotta ki. A legintenzívebb bólogatás pedig azt a kijelentést követte, hogy mindenkinek az az álma, hogy a gyermeke vagy az unokája többre vigye az életben, mint ő. Kattant is a fényképezővé átalakított mobiltelefon a közönség soraiban.