Tavaly novemberben volt az utolsó tárgyalás, de érdemben több mint fél éve nem haladt előre a büntetőper, miután a bírói tanács egyik laikus ülnöktagjának cseréje következtében már tavaly nyáron, illetve ősszel is csak iratismertetéseket tartottak. A vád szerint a Budaházy vezette Magyarok Nyilai számos Molotov-koktélos, illetve fegyveres támadást hajtott végre 2007–2009-ben az akkori szocialista–szabad demokrata kormánypártok székházai, kormánytagok és országgyűlési képviselők otthonai ellen azért, hogy megfélemlítse a parlamenti többséget. Támadás érte többek között a Gyurcsány-kormány titokminiszterének, Szilvásy Györgynek, Hiller István szocialista oktatási miniszternek és Kóka János szabad demokrata frakcióvezetőnek az ingatlanát. A vádlottak túlnyomó többsége az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét.
A hétfői tárgyaláson sorra került tanú az egyik vádlottal a vádbeli cselekményekről akkoriban folytatott beszélgetéseikről titokban többórányi hangfelvételt készített, majd azokat a rendőrségnek átadta. A tanút tavaly márciusban már több napon át meghallgatta a bíróság, hétfőn a vádlottak és védőik tehettek fel neki kérdéseket. Budaházy hosszan kérdezte a tanút arról, hogy mennyire lehet hitelt adni a hangfelvételen rögzítetteknek. Az elsőrendű vádlott szerint amit vádlott-társa a rögzített beszélgetéseken a tanúnak mondott, az valótlan, ellentmondásos, és amiről a tanú beszámolt, az is több ponton elfogadhatatlan. Budaházy szóvá tette, hogy a tanú nem tekinthető elfogulatlannak, hiszen vádaskodik, bűnösségüket hangoztatja, holott erről nem is rendelkezhet közvetlen tudomással.
Budaházy védője vitatta, hogy a tanú által készített hangfelvételek egyáltalán felhasználhatók-e bizonyítékként. A hatóságokkal együttműködő tanú – aki az elmúlt két évben már többször is a média nyilvánossága elé lépett – a korábbi tárgyalásokon elmondta, hogy iskolai és sportkapcsolatai révén került 2008-ban Budaházy egyik vádlott-társával közelebbi kapcsolatba. Beszélgetéseikről előbb feljegyzéseket, 2009 elején pedig hónapokig felvételeket készített, majd amikor már nem tudta elhárítani, hogy egy támadásba bevonják, elment a rendőrségre, és mindezt feltárta, mert – mint mondta – állampolgárként aggódott, hogy mire készül a Magyarok Nyilai.
A tanú a büntetőperben korábban több kérdésre is úgy reagált: nem áll módjában válaszolni. Így például, mikor a védők a hatóságokkal történt első kapcsolatfelvételét firtatták, illetve azt, hogy bizonyos felvételek miként készültek. A tanú hangsúlyozta, hogy bár tudott az ügyben kitűzött sokmilliós nyomravezetői díjról, „nem azért csinálta”. Budaházy többször kifogásolta, hogy bizonyos kérdésekben titoktartás köti a tanút.
A hétfői tárgyaláson a bíró tájékoztatást adott arról, hogy a tanú titoktartási kötelezettségével kapcsolatban megkeresték az ügyben korábban eljáró Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), ám miután a válasz nem volt kielégítő, a bíróság az ügybe később bekapcsolódó Központi Nyomozó Főügyészség tárgyaláson eljáró ügyészének felvetésével egyetértve megismételte a megkeresést az NNI-hez. A Budaházy-ügyben a hatóságokkal együttműködő tanú meghallgatását követően várhatóan az általa készített hangfelvételeket is meghallgatják a következő tárgyalásokon a Fővárosi Törvényszéken.
