Lázár János arról beszélt, hogy a budai és a pesti polgárok a XX. században két alkalommal is megtapasztalták, mit jelent háborút veszíteni, „mit jelent civilként, polgári áldozatként részesévé válni a történelemnek”.
Felidézte, 1945 februárjában semmi nem maradt abból a Budapestből, amelyet polgárai évszázadokon keresztül közösen építettek, és a túlélőknek – a hozzátartozók elvesztésén túl – szenvedés volt látni azt is, hogyan vált a város is a bombázások, az ostrom áldozatává.
Megteremteni az emlékezés lehetőségét
Szavai szerint a ma élő fiataloknak nehéz megérteniük, Magyarország hogyan keveredett a II. világháborúba. „A bécsi döntés nélkül nehéz megérteni a háborút, Trianon nélkül nehéz megérteni a bécsi döntést, Trianont nehéz megérteni a párizsi békedöntések nélkül, Párizst nehéz megérteni az I. világháború kitörése nélkül, az I. világháborút pedig nehéz megérteni saját, 1848 utáni történelmünk megértése nélkül” – sorolta az egymással összefüggő, egymásra hatással lévő történelmi eseményeket.
Közölte, a kormány azért támogatja kiemelten a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság munkáját, hogy a fiatalok számára megteremtse az emlékezés lehetőségét. Jelezte: az új oktatási–nevelési programokban a főhajtás, az áldozatok előtti tisztelet külön figyelmet fog kapni. Szerinte az emlékezésre azért is szükség van, hogy a háborúk borzalmainak megtapasztalása nélkül felnőtt generációkból se vesszen ki az értelmetlen pusztítás következményeitől való félelem.
„Akik semmiről sem tehettek”
Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke is arról beszélt, emlékezni kell azokra a kisgyerekekre, nőkre és idősekre, akik véletlen áldozatokként „semmiről nem tehettek, semminek nem voltak részesei”, s akikkel az ostrom idején a lakóházakra dobott bombák végeztek.
A megemlékezésen virágot helyezett el a polgári áldozatok sírjánál mások mellett Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, Darák Péter, a Kúria elnöke, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Haszonicsné Ádám Mária, a Köztársasági Elnöki Hivatal főigazgatója, Antall József miniszterelnök özvegye és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.
