Pierluigi Cameroni egyetemes posztulátor az előadásában szólt arról: 2006-ban kezdődött és 2007-ben fejeződött be Sándor István boldoggá avatásának egyházmegyei eljárása, ez idő alatt számos tanút hallgattak meg. Ennek folytatásaként 2008-ban kezdődött a szentszéki eljárás, amelynek eredményeként végül a bíborosok kollégiumának döntése január 15-én született meg.
A boldoggá avatási eljárás kései elindításának egyik okaként említette, hogy a kor eseményei után nem volt könnyű felkutatni a Sándor Istvánról szóló emlékeket. A posztulátor felmutatta az emlékülés résztvevőinek a Sándor István szentszéki eljárásáról szóló úgynevezett pozíciót, elmondása szerint ez a vaskos kötet tartalmazza a történészi és a teológiai bizottság, valamint a bíborosok kollégiumának dokumentumait.
Az egyetemes posztulátor szólt arról, hogy a Sándor Istvánra mért halálos ítéletet csak 1994-ben semmisítették meg. Hozzáfűzte: félelemmel telt légkörben zajlott a Sándor István és társai elleni peres eljárás, amelynek során erőszakkal csikarták ki a vallomásokat.
Kahler Frigyes jogtörténész arról beszélt, a kommunista állami erőszakszervezet célja az volt, hogy a neki nem tetsző osztályokat likvidálja, s ez emlékeztet a náci ideológiára, amely faji alapon tűzte ki ugyanezt. A koncepciós perekben sokszor megalapozatlan tényállás alapján ítélkeztek, máskor pedig volt a büntetőeljárásban némi valóságelem, amelyet elferdítettek.
Mint mondta, a szovjet mintára indított perekben hitelt érdemlő bizonyíték nélkül ítélhettek el bárkit, az egyetlen bizonyíték a beismerő vallomás volt. Ezekben a perekben nem a bíróságon, hanem a nyomozati szakaszban történtek domináltak – jegyezte meg.
Elmondása szerint a koncepciós perek egyik fajtájában, az úgynevezett látványperekben a nyilvánosság „megkoreografált volt”, a titkos pereket pedig ugyan zártan tárgyalták, de a pártállam tudatosan szivárogtatott ki részleteket. A diktatúrában el lehetett ítélni valakit hivatalosan akkor is, ha nem tett semmi jogelleneset – állapította meg Kahler Frigyes. Hozzátette: az 1956-os forradalom és szabadságharc idején megtorpantak ugyan a koncepciós perek, de a Kádár-rendszerben egyházi vonalon még évtizedekig folytatódtak.
