Kovács Imre életútjából egy olyan idealista képe rajzolódik ki előttünk, aki a hazánkat ért történelmi tragédiák, a rideg politikai valósággal való szembesülés ellenére fáradhatatlanul dolgozott a szegények igazáért. A trianoni sokkon átesett Magyarország, melyben Európa legelmaradottabb nagybirtokrendszere működött, a ’29-es gazdasági válság hatására 3,5 millió koldus országa lett. Kovács ebben a közegben próbált a legelesettebbekért tenni, de a helyzetük hánytorgatása szúrta az aktuális rendszerek szemét. A néma forradalom című szociográfiája miatt 1937-ben „nemzetgyalázás és izgatás” címszóval három hónap börtönre ítélték, ami miatt nem kapott diplomát, így az újságírás és az írás felé fordult. Mivel mindig a magyar szuverenitást tartotta szem előtt, először a németek, majd az oroszok is üldözték. 1947. február 25-én Kovács Béla, az FKGP főtitkára letartóztatásának napján szolidaritásból kilépett az általa is alapított Nemzeti Parasztpártból, mely korábban a kisgazdák riválisa volt. Idealizmusa ellenére is roppant politikai éleslátással bírt: felismerte a készülődő hatalomátvételt, ezért november 17-én elhagyta a hazáját.
Nem emigráns volt, hanem száműzött, akit elüldöztek hőn szeretett hazájából! – hangsúlyozta Kovács Imre USA-ban született lánya, Andrea Kovács, az „elfelejtett politikus” tiszteletére rendezett konferencián a Politikatörténeti Intézetben Budapesten. Igazságkeresése száműzetésében is bajba keverte őt. Akkor is fel merte emelni a szavát a dél-amerikai nagybirtokrendszer ellen, amikor az amerikai kormány kenyerét ette, amiért természetesen nem dicsérték meg. Korábban „Amerikában szembekerült az 1945-ös emigrációval és legitimistákkal, akik kitúrták állásából. Ezért két évig fizikai munkából élt” – olvasható a Magyar Nemzet szombati magazinjában /2013. március 9./, melyből további részleteket is megtudhat Kovács Imréről, aki „elutasított minden olyan politikai ajánlatot, amelyik sértette volna nem kis erőfeszítéssel kialakított szellemi érintetlenségét”.
A jelenben már minden politikai irányzat magáénak érzi Kovács Imre örökségét, ami jól kitűnik a 2013. március 5-én indult programsorozat állomásaiból is: az Írószövetség, a Politikatörténeti Intézet emlékezett meg róla, majd a Parlamentben tartott konferencia következett, amit Lezsák Sándor alelnök nyitott meg. A rendezvények a Magyar Szociológiai Társaság vasárnapi emlékkonferenciájával érnek véget – a részletes programot megtalálja a Kovács Imre Társaság honlapján.
Nemzeti demokrata volt, akinek politikája jelenleg is aktualitással bír – mondta el az mno.hu-nak Molnár M. Eszter kutató. A Kovács Imre Társaság ügyvezető elnöke kiemelte, hogy a politikus elképzelései között szerepelt többek között a radikális földreform és agrárreform szükségessége Magyarországon. A földreform a nincstelen agrárproletárok helyzetét, míg az agrárreform a paraszti polgárosodást tette volna lehetővé. Kovács Imre a polgárosodás letéteményesének is tekinthető. „Van egy birtoknagyság Magyarországon – írja, amelyik még kellő anyagi függetlenséget biztosít tulajdonosának. Ezen a kategórián úgy tíz-ötven katasztrális holdon belül a parasztság egészségesebb gondolkodású és bizonyos mértékig kezdeményező felfogással bír. Ha a válság nem kezdi ki őket még jobban, akkor ez a réteg lesz a jövőben a falu életének irányítója minden téren.” A földreform melletti agitációját is ez az eszmény mozgatta, hatotta át. A politikus korát megelőzve vallotta, hogy hazánk sorsa a bölcsőben dől el – tette hozzá Molnár M. Eszter.
