A törvényszék szerdán öt tanút hallgatott meg, közülük négyen dolgoztak a IX-es szivattyúházban szivattyúkezelőként a 2010. október 4-én bekövetkezett katasztrófa idején, valamennyien csaknem két évtizedes munkatapasztalattal rendelkeznek. A kezelők felügyelték a szivattyúmotorok működését. Ezekkel juttatták vissza a gyárba a működő iszapkazetták tetején összegyűlt, gyártáshoz felhasznált lúgos folyadékot, illetve a tározók környezetében összegyűlt csurgalékvizeket a működő kazettára szivattyúzták. A szivattyúkezelők mérték a kazettába betöltött vörösiszap szintjét, naplózták a szivattyúk üzemidejét, és a vörösiszapot szállító csővezetéket naponta kétszer ellenőrizték.
A tanúk szerint a heti 2-3, esetleg 5 centiméteres vízszintemelkedés a tározóban normálisnak számított, ezt hetente mérték. Vallomásuk szerint ezt a töltöttségi szintet minden hétfőn beírták a műszaknaplóba. Ezzel szemben az ügyész ismertette a szivattyúkezelők felettesének, a hatodrendű vádlott P. F.-nek a vallomását, miszerint ezt ő jegyezte be a naplóba.
Mindegyikük elmondta azt, hogy az áramszünetet mindig jelezték a diszpécsernek, mert egy hosszabb áramkimaradás veszélyeztette a timföldgyár termelését. Abban eltért a tanúk vallomása, hogy áramszünet esetén működött-e a szivattyúház vezetékes telefonja. Két vádlott is jelezte, hogy áramszünetben nem lehetett onnan telefonálni, mire egyikük visszavonta a vallomását. A katasztrófát megelőző napon és éjszaka szolgálatban lévő tanúk egyike sem tapasztalt rendellenességet, a szivattyúk akkori üzemideje szerintük normálisnak számított. A szivattyúk átlagos üzemidejét eltérően becsülték meg, egyikük szerint „a retúrvizes (szivattyú) folyamatosan ment, mert kellett a gyárban a víz”, míg egy másik szerint óránként 20 percet működött. Egyikük fenntartotta a tanácsvezető által felolvasott nyomozati vallomását, miszerint „ennyi csapadék nem volt, mióta itt dolgozom, a kenyerestanyai szivattyúk folyamatosan mentek, két pár is egyszerre”. A rendellenes működést vagy áramszünetet mindig jelezték a diszpécsernek, de egyikük úgy fogalmazott ilyen helyzetben „saját szakállára” nem intézkedett volna, megvárta volna a felettese utasítását.
A kenyerestanyai szivattyúházban – amely a X-es kazetta mellett van – található három pár szivattyú működési mechanizmusát illetően a tanúk vallomása eltért egymástól, és a hatodrendű vádlott, illetve a tizennegyedrendű vádlott is más-más észrevételt tett ezzel kapcsolatban a tárgyaláson. Egyebek mellett ennek az ellentmondásnak a tisztázása miatt a bíróság csütörtökön és pénteken a Mal Zrt. ajkai telephelyén helyszíni bizonyítást tart az előre meghatározott vádlottak, hatósági szereplők, védők, illetve tanúk részvételével. (A nyilvánosságot a hétfői közlés szerint az áprilisi tárgyalási napokon tájékoztatják majd az ott elhangzottakról.) A bíróság szerdán helyt adott a negyedrendű vádlott védője kérelmének, hogy egy újabb tanút hallgassanak meg a büntetőper tárgyalásán.
A Mal Zrt. ajkai telephelyén lévő X-es számú vörösiszap-kazettánál 2010. október 4-én bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emeltek vádat 15 emberrel szemben. A tárgyalás tavaly szeptemberben kezdődött, a vádlottak között vannak diszpécserek, továbbá a gátszakadáskor szolgálatot teljesítő szivattyúkezelő is.
A per április 8-án újabb tanúk meghallgatásával folytatódik a Veszprémi Törvényszéken.
