M. Tamás, aki a vád szerint a tett idején a lőtér előtt őrködött, közölte, V. Roland azért akart fegyvert és lőszert szerezni, hogy megölje barátnője apját, aki eltiltotta tőle a lányt, de utalt egy orvosnak a meggyilkolására is.
A harmadrendű vádlott azt mondta, hetekkel korábban, a terv első felvázolásakor is azt mondta V. Roland – aki tagadta a másik két vádlott állítását, miszerint ő lett volna az ötletgazda –, hogy fegyvert kell szerezni a lőtérről, „ha máshogy nem megy, le kell lőni a lőtérvezetőt”.
M. Tamás hozzátette, amikor ő megbizonyosodott arról, hogy a lőtéren csak a vezető tartózkodik, és két társa a bejárat felé indult, V. Roland azt közölte T. Attilával: előbb néhány tárat a céltáblára lőnek, majd a férfira emelik fegyverüket.
A harmadrendű vádlott úgy nyilatkozott: V. Roland 2011 januárja óta sűrűn kaszinózott. A vádlottak esetleges összebeszélésére vonatkozó kérdésre közölte: még a gyilkosság előtt, a betörések, rablások idején állapodtak meg abban, hogy ha valamelyiküket elfogják, az magára vállal mindent, de ennél többen nem egyeztek meg.
T. Attila elsőrendű vádlott szintén azt hangoztatta a bíróság előtt, hogy a bűncselekményeket V. Roland találta ki, és két héttel a gyilkosság előtt azt mondta társainak, ha elhozzák a fegyvereket és a szerinte több százezer forintot a lőtérről, „úgy lesz biztonságos, ha lelőjük a vezetőt”. A tárgyaláson az ügyész kérdésére T. Attila azt mondta, „megbántam nagyon, bűnösnek érzem magam, vállalom a következményeket”.
V. Roland másodrendű vádlott pedig azt mondta: „Én nem akartam senkit lelőni, én nem lennék képes rá.” Szerinte a két másik vádlott aznap éjjel találhatta ki rá nézve terhelő vallomását, amikor az ő soproni lakásában aludtak, ő viszont hazament apjához egy közeli faluba.
