Táncos Attilát és Végelbauer Rolandot előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, társtettesként elkövetett emberölésben mondták ki bűnösnek. Harmadik társukra, Márkus Tamásra, aki a bűncselekmény idején a bejárat közelében őrködött és a bíróság szerint bűnsegédként vett részt az élet elleni cselekményekben, 11 év fegyházat szabott ki Németh Csaba tanácsa. Mindhármukat elmarasztalták vagyon elleni cselekményekben is.
A bíró az egyik vádlott ügyvédjének felvetésére válaszolva azt mondta, a lőtéri gyilkosság vizsgálata során a bizonyítékok rendszere „teljes egész, kerek és hézagmentes volt”, nem életszerű, hogy a másik két vádlott összebeszélt volna Végelbauer Roland ellen. Hiszen ha tényleg fegyvert lopni mentek, mint ahogy azt a fiú állította, és társai beismerik az előre kitervelt emberölést, akkor egy sokkal súlyosabb cselekményben való bűnrészességgel vádolták meg a társuk mellett saját magukat is.
Előzőleg az utolsó szó jogán mind a három vádlott bocsánatot kért tetteiért a pénteki tárgyaláson. Míg két vádlott ennyire szorítkozott, a vádirat szerinti értelmi szerző, Végelbauer Roland még ekkor is azt bizonygatta, hogy lopni mentek, és ez fordult gyilkosságba. Az ő védője a nap folyamán arról beszélt: számos szál felderítetlen az ügyben, így az nem érett meg még arra, hogy első fokon döntés születhessen.
A 2010 óta vagyon elleni cselekményeket – betöréseket, lopásokat, fegyveres rablásokat – elkövető társaság tagjai napra pontosan 13 hónappal az ítélethirdetés előtt fegyvert és pénzt szerezni mentek az Anger réti sportklubba. A halálos lövéseket leadó Táncos Attila és a kint őrködő Márkus Tamás vallomása szerint Végelbauer Roland eredeti terve is az volt, hogy ha kell, ölnek a zsákmány érdekében. Végelbauer Roland ezzel szemben azt hangoztatta: lopni akartak, de közben Táncos Attila „megőrült”, és lelőtte a lőtér vezetőjét, majd a váratlanul belépő egyleti tagot.
Németh Csaba bíró az indokolásban azt emelte ki: Végelbauer Roland kijelentéseit erős kritikával kezelték, hiszen amint felmerült egy szikrányi ellentmondás is a vallomások között, a fiú ezt kihasználva megpróbálta saját tetteinek súlyát kicsinyíteni. Kiemelte azt is: ha húsz évnél idősebb lenne a lövéseket leadó két vádlott, „gondolkodás nélkül megérdemelhették volna” az életfogytiglant. A bíró megjegyezte, nem tartja a 20 évet elegendőnek, de „sajnos” ennyi a maximum. Az őrködő harmadrendű vádlott esetében pedig azt emelte ki, hogy a lőtéri gyilkosságot megelőzően ő is részese volt több, vagyon elleni cselekménynek.
