A Három élet című, önről szóló könyvben az olvasható, hogy részt vett az 1968-as és az egy évvel későbbi Bilderberg-konferencián is. Milyen témákról beszélgettek?
– Valóban, de a könyvben csupán érintőlegesen van szó a Bilderberg-konferenciáról. Nemcsak ’68-ban, illetve ’69-ben, hanem 1993-ban is részt vettem az athéni konferencián. A legkülönbözőbb nemzetközi aktuális kérdésekről beszélgettünk. A görög fővárosban rendezett eseményen főként a Jugoszlávia széthullásához vezető háborúról volt szó, illetve arról, hogy mit tegyen a NATO.
Izgalmas volt, a rendezvényen részt vett például Tony Blair, az Egyesült Királyság későbbi miniszterelnöke, valamint Lord Carrington korábbi NATO-főtitkár is. A Bilderberg-konferencia akkor még nem öltött akkora méreteket, mint most. Az idén véget ért, körülbelül 140 fős eseményhez képest akkoriban csak 70-en vettek részt... Minden konferencián a demokratikus nyugat-európai államok képviselői voltak ott. Azóta lehet, hogy meghívnak Kelet-Európából is résztvevőket, de eredetileg a NATO, Európa (Nyugat-Európa – a szerk.), Amerika és Kanada képviseltette magát az eseményen. A konferenciát az úgynevezett Steering Comittee (irányító, felügyelő bizottság) vezeti, ami egy 6-8 tagú testület, akkor Bernát holland herceg (a Bilderberg alapítója) volt a vezetője a csoportnak.
– A konferenciát hermetikusan elzárják a nyilvánosság elől, ezért sokan úgy gondolják, hogy a Bilderberg-konferencián a világ sorsáról döntenek. Egyetért ezzel?
– Nem. A világ sorsáról nem döntenek, legalábbis nem azokon az összejöveteleken, amelyeken részt vettem. A Bilderberg eredetileg kisebb konferencia volt, ami mára kibővült, kissé felemássá alakult, hiszen a média egyes képviselői is jelen lehetnek. Ha meghívtak újságírókat, mint például engem, akkor kötelező volt elfogadni – nem aláírni –, hogy senki közülünk nem írhatott ezekről a tanácskozásokról. Pár hónappal a konferenciák után kiadtak egy ismertetőt, amelyek beszédeket, részleteket tartalmaztak, mindig név nélkül.
– Egyetértett ezzel mint újságíró?
– Én nem írtam róla, mert hozzátartozik az újságírói etikához, hogy ha azt mondják, hogy ez bizalmas, és ne számoljak be róla, akkor nem teszem meg.
– Ugyanakkor jogos társadalmi igény a résztvevőket – politikusokat, befolyásos embereket – látva, hogy a nyilvánosságot ne zárják ki a tanácskozásaikról.
– Nem. Ez egy magánegylet, amely kinőtte magát többek között a meghívottak személye miatt. Henry Kissinger (az Egyesült Államok volt külügyminisztere) például majdnem mindegyik rendezvényen részt vett.
További részletek a Magyar Nemzet szerdai számában.
