Ahol kőkemény küzdelem magyarnak lenni

Bizonyos területeken gyengülő identitás figyelhető meg, míg Kárpátalján és a Vajdaságban a magyarság felvállalása is gondot okoz. Kérdések és válaszok a MOZAIK2011 című átfogó tanulmánykötetben.

A vizsgálat során több kérdéskör is árnyaltabb megvilágításba került – fogalmaztak az MNO-nak a kutatók. Például az identitás kérdésköre – főleg a kisrégiók esetében – bizonytalanságokkal terhelt, míg a nagyrégiók esetében eltérő gondolkodás mutatható ki a tömbben, illetve a szórványban élő fiatalok között. Eltérő a helyzet az asszimiláció, a vegyes házasság és a magyar nyelv használatának kérdésében is.

MOZAIK2011 – Magyar fiatalok a Kárpát-medencében címmel jelent az átfogó tanulmánykötet Szabó Andrea, Bauer Béla és Pillók Péter szerkesztésében. A szerzők: Arnold Petra, Bauer Béla, Bodó Barna, Dániel Botond, Déri András, Ferenc Viktória, Galácz Anna, Máder Miklós, Morvai Tünde, Pillók Péter, Ságvári Bence, Séra Magdolna, Szabó Ákos, Szabó Andrea és Székely Tünde.

Az őrvidéki (Ausztria) magyar fiatalok esetében bizonytalanság volt kimutatható a magyarság felvállalása kapcsán azzal együtt, hogy „a kettős állampolgárság kérdéskörénél kristályosodott ki, hogy a többség osztráknak tartja magát”. A kutatás egyfajta asszimilációs sokkról tesz említést. Noha a magyarság érzés szintjén tetten érhető és erre büszkék is, mégis kiderült, hogy találkoznak olyan magyarral, aki szégyelli magyarságát. További érdekesség, hogy más régiók magyar fiataljaival ellentétben nem a magyart, hanem a német nyelvet részesítik előnyben az írás-olvasás, az internet és a kulturális javak fogyasztása esetén is. A magyar nyelvről mint idegen nyelvről gondolkodnak – hívta föl a figyelmet Bauer. Mivel a közösségi oldalak csak az elmúlt nyolc-tíz évben kezdtek teret nyerni, csak későbbi vizsgálatok alapján lehet képet kapni arról, hogy az internet mennyire segít a magyar identitás megőrzésében – felelte a neves szociológus az MNO kérdésére.

Dél-Baranyában erősebb identitástudatot tárt fel a vizsgálat, mivel a kutatásban részt vevők magyarnak vallják magukat. Ez főleg – az őrvidéki magyar fiatalokkal ellentétben – a nyelvhasználat, „a kultúra és a tradíciók ismeretében” érhető tetten. Érdekes, hogy míg más térségbeli országokban a magyar nyelv előnyt jelent, addig ez Horvátországban nem érvényesül, hiszen például a munkaerőpiacon alapfeltétel a horvát nyelv alapos ismerete.

A kutatás megállapítása szerint magyarnak lenni a Vajdaságban és Kárpátalján a legnagyobb kihívás. A Vajdaságban „magyarnak lenni sokak számára félelemmel, a fenyegetettség érzésével egyenlő”. Többen is beszámoltak fizikai agresszióról, s kiderült az is, hogy az alkalmazkodás van jelen eszközként a fenyegetettségérzés ellenszereként. A negatív légkört jól szemlélteti a vegyes házasságokkal kapcsolatos álláspont is, hogy miközben „egy magyar asszonynak mindenben alá kell vetnie magát a szerb férjnek”, mégis sokan vállalnák, mert a „szerb” férj veszélyhelyzet esetén védelmet jelenthet. A vizsgálat szerint a fiataloknál a délszláv háború jelenti az alapélményt, aminek egyik következménye a magyarok elvándorlása és a szerbek betelepítése volt. Míg a helyi szerbek nem, addig a betelepült szerbek szemét csípik a magyarok, ami agressziót vált ki belőlük. A konfliktusok is személyközi, nem pedig intézményi szinten jelentkeznek – hívja fel a figyelmet a tanulmánykötet. A Kárpátalján élő magyar fiatalok számára kettős kihívást jelent, hogy míg Magyarországon ukránnak tartják őket, addig Ukrajnában kettős identitásukat, nyelvtudásukat nem tolerálja a többség.

A Felvidék fiataljai a kettős állampolgárság felvételének lehetőségét pozitívnak értékelték, ugyanakkor Magyarország – főleg az alacsony bérezés miatt – egyre kevésbé számít fontos munkavállalási célpontnak. Szóltak az őket ért konfliktusok két dimenziójáról is: az egyik a szlovák részről érkező konkrét sérelmek, míg a másik a kárpátaljai magyarokhoz hasonló negatív élmény, amelyek az anyaországi magyarok hiányos tudásából fakadnak. A felvidéki magyar fiatalokra jellemző a szlovák nyelv ismerete, tehát „az államnyelv ismeretét senki sem vonja kétségbe”. Az asszimiláció esetében a vegyes házasság az egyik fő okként jelenik meg; itt is megtalálható a tejes elutasítottság, illetve az érzelmi alapon történő döntés is, ami szerint adott esetben természetes a szlovák nyelvű házastárs. A szerzők bemutatták azt is, hogy a magyar identitás megőrzésének feltétele az iskoláztatás teljes spektrumát átölelő, magyar nyelven történő képzés. A megkérdezettek többsége ugyanis magyar nyelvű intézménybe adná gyermekét.

Előfordulnak provokációk Erdélyben is, bár ezzel inkább a szórványban élők találkoznak, mivel Székelyföldön, vagyis a tömbben élő magyarok a mindennapi nyelvhasználat miatt erősebben élhetik meg magyarságukat. A kötet emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy „tapasztalható egyfajta ellentét a magukat székelynek tartó székelyföldi fiatalok és a régió más területein élő fiatalok között”. Nyelvhasználat szempontjából elmondható, hogy „ha egy fiatal jó román nyelvtudással” bír, akkor a magyar nyelv ismerete előnyt jelent a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a nyelv kérdése bonyolultabb mondjuk a vegyes házasságok esetében. Nyelvi nehézségek esetén nehezebb „összehozni” a családot, gyermekvállalás esetén a kétnyelvűség élvez prioritást, miközben előfordulhat, hogy a szülők egyike csak egy nyelvet beszél. Székelyföldön, ahol a szórványban élőkhöz viszonyítva nagyobb az elutasítottsága a vegyes házasságnak, a román élettárssal szemben elvárás a magyar nyelv ismerete. Az erdélyi magyarok alapvetően magyarul kommunikálnak az interneten is, s többnyire ez a jellemző a felvidéki magyar fiatalokra is.

Mivel a szórványban élőket több olyan hatás éri, amelyek a tömbben élőket nem éri el, így van különbség az asszimiláció megítélése és folyamata tekintetében akkor, ha kis- vagy nagyrégiós, szórvány vagy tömbmagyarságról beszélünk – felelte kérdésünkre Bauer. A szociológus példát is említ: a szórványban élőknek nem minden esetben van lehetőségük arra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Ezért – iskolai szocializációjuk során – identitásuk a többségi nemzet gondolkodását fogja elsősorban tükrözni, így magyarságtudatuk gyengül. Ezt erősíti az is, hogy a kortárs kapcsolatokat is a vegyes nyelv vagy a többségi nyelv használata jellemzi.

A szerző további cikkei és interjúi itt.