A háromtagú büntetőtanács két tanút hallgatott meg. A 2010. október 4-én átszakadt X-es tározó építőanyagára vonatkozó, húsz évvel korábbi szakvéleménye miatt meghallgatott mérnök elmondta: a IX-es tározó vízszivárgása miatt a X-es kiviteli terveit elkészítő Mélyépterv Kultúrmérnöki Kft. adott megbízást a szakvélemény elkészítésére.
A Bakonyi Hőerőműből érkező salakpernye periodikus vizsgálatát azért végezte el a szakember, mert az erőmű akkor új tüzelési technológiát vezetett be. Úgy vélekedett, hogy a rétegekben megszilárdult salakpernye tulajdonságaihoz tartoznak a rétegek közötti hézagok. A tanú azt mondta, hogy ezek a folytonossági hiányok, amelyeken a víz a tározóból átszivárog, természetes jelenségek, és nem befolyásolják a tározó stabilitását. A tározó falát a gyenge betonhoz hasonlította, ez az anyag szerinte rendkívül merev. Véleménye szerint a katasztrófa nem a salakpernye tulajdonságai miatt következett be.
A tanácsvezető kérdésére szakvéleményének megállapításait fenntartotta, és kijelentette: a salakpernye felhasználásával megfelelő építési technológia alkalmazásával megépíthető volt a X-es tározó. A szakértő a létesítmény megépítése előtti szakvéleményében a beépítendő anyag egy éven belüli többszöri ellenőrzését javasolta. Megjegyezte, hogy tudomása szerint a hasonló szlovákiai lerakóknál hatósági előírás szerint kétévente vizsgálni kellett a tározó anyagát, ilyen hazai szabványról nem tudott. Javasolta azt is, hogy a gátfalba építsenek be vízszintet észlelő kutakat. A tanú fenntartotta a nyomozás során tett vallomásait, közöttük azt is, hogy az észlelőkutak hiánya kizárja a gát állékonyságának későbbi pontos vizsgálatát, amelyhez a gáttestben lévő víz szintjének adata lényeges lenne.
Fejes Péter ügyész kérdésére megerősítette: az 1993-as szakvéleményében a gáttest állékonyságának évenkénti vizsgálatára tett javaslatot, ennek fontosságát vallomásában többször hangsúlyozta. Szabó Györgyi tanácsvezető rámutatott, hogy a tanú szakvéleményéből több, szó szerint átvett kitétel található a X-es tározó műszaki tervdokumentációjában. Arra a mérnök nem tudott választ adni, hogy miért szerepel közöttük az a kitétel, hogy ha a kivitelezés során eltérnek a középnyelős kialakítástól, az vis maior eset, vagyis megengedhetetlen. (A tervezett és a megépült létesítmény között az úgynevezett nyelők elhelyezésében eltérés van, mivel ezt a tározóban összegyűlt víz visszaszállítására szolgáló csővezetéket eredetileg középre tervezték, később mégis a kazetta oldalához építették.)
