„A Szent István-kápolna és a Studiolóban található reneszánsz freskók mutatják azt, hogy a magyar nemzet a történelem folyamán mennyire Európa élén járt. Szent István az adott korban a legmodernebb államszervezetet építette ki, a freskók pedig olyan reneszánsz értéket képviselnek, ami csak Firenzéhez mérhető” – tette hozzá. Semjén Zsolt kérdésre válaszolva elmondta, jelenleg is folyik a kápolna és a freskók felújítása, amelyre 500 milliós pályázati támogatást nyert el a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma. A kormány a munkálatok felgyorsítását 50 millió forinttal támogatja annak érdekében, hogy karácsonyra látogatható legyen a kápolna.
„Szent István által a keresztény Európa része lettünk ezer esztendeje. De ez az egykor biztos sziklára alapozott Európa mára odáig süllyedt, hogy szikla helyett a relativizmus homokjára építkezik. Kezdi feladni, mi több, eltaszítani magáról az identitását jelentő alapvető keresztény értékeket” – mondta beszédében Semjén Zsolt. Hozzátette: „az ateista vörös diktatúra rabságában sínylődő ország végre önmagára talált, és egy keresztény ihletettségű alkotmányt hozott létre. Hitvallók és vértanúk sorának hála, nem veszett oda Szent István öröksége.” A Studiolo Vitéz János egykori esztergomi érsek, Mátyás király nevelőjének dolgozószobája volt Esztergomban, és az Erények freskójáról ismert, amely a keresztény teológia négy sarkalatos erényét – az okosságot, az erősséget, a mértékletességet és az igazságosságot – allegorikus nőalakokként ábrázolja. Az 1595-ös török ostrom után a helyiséget földdel töltötték fel, ezzel évszázadokra elfedték a freskókat. A dolgozószobát először 1934-ben restaurálták, akkor vasbeton mennyezettel fedték be, amely folyamatosan beázott.
Wierdl Zsuzsanna restaurátor 2000-ben kapott megbízást a freskók újabb restaurálására. 2007 júniusában Rómában, a Római Magyar Akadémián Hiller István akkori miniszter jelentette be, hogy a négy erény közül a Mértékletesség egészalakos freskóját valószínűleg Botticelli készítette. A freskó alkotójának személye ma is megosztja a művészettörténészeket, és csak kis részük fogadja el Wierdl Zsuzsanna és Prokopp Mária művészettörténész kutatási eredményeit.
