Székesfehérvár ünnepel

Ma 975 éve Székesfehérváron hunyt el az államalapító, előtte itt ajánlotta országát Mária oltalmába, majd itt temették el.

– A kerek évforduló alkalmából a Szent Jobb is „hazatért”. Ilyen esemény negyedszázada nem történt. Mi várja ezekben a napokban a fehérváriakat és az ide zarándoklókat?
– Az egyházmegye és a város közösen tart méltó megemlékezést, ami számunkra szakrális esemény, de minden jó szándékú embert erkölcsre és hazaszeretetre tanít. Kiemelkedő ünnep, amikor a Szent Jobb hozzánk érkezett Budapestről. Ezen kívül sokféle módon idézzük meg Szent István király emlékét ezekben a napokban. Kihelyezett kormányülés is lesz a városban. A miniszterelnök fogja köszönteni a várost 19-én délelőtt. Utána lesz a kormányülés. A város maga nagyon szép ünnepet szervezett a Vörösmarty Színházzal közösen, ahol modern misztériumjátékkal igyekeznek bemutatni a királykoronázást. Nagyon komolyan utánajártak történészek segítségével, hogy hogyan is történhetett, mert egész pontosan nem tudjuk. Ezeknek a leírása, a szertartáskönyvek nincsenek már meg, de amennyire lehetett, próbálták hitelesen rekonstruálni, és ezt mutatják be az embereknek. Lesz egy nap, amikor a királyi menet jár majd a városban, és a királykoronázás előzményeit és az utána következő eseményeket is bemutatják, és érdekes lesz az is, hogy a Fő utcán a király életének az eseményeit sötétedés után rávetítik a házfalakra. Ez lesz a fény útja, és úgy gondolom, hogy nagyon látványos, szép dolog lesz, ami biztos sokaknak a szívét megérinti majd. Minél több irányból tudjuk Szent István személyét bemutatni, és minél több irányból tudjuk a figyelmet ráirányítani, annál gazdagabb lesz ennek az ünnepnek a tartalma, ami hosszú távon kell, hogy a szívünkben megmaradjon.

– Sok fiatal nem tudja, hogy melyik Szent István városa, hová temetkeztek királyaink. Fontos missziót vállal az egyházmegye és a város, hogy ápolja ezeket a hagyományokat.
– Az ország fővárosa Szent István idejében Esztergom volt, de úgy gondolom, hogy az a város, amelyet a szent király szeretett, amely az első magyar szent családnak a városa volt, az Székesfehérvár. Itt született Szent Imre, István ide temettette el, talán a magának építtetett sírba, és ő maga is a halála előtti napon, augusztus 14-én itt ajánlotta föl az országot a Szűzanyának, éppen ezért van ekkor ez a fogadalmi szentmise, és ezért jön ide ekkor a Szent Jobb. Valószínűleg Szent Imre sírjánál, a templom Szűz Mária-oltáránál történt ez a gesztus. Mindez arra irányítja a gondolatainkat és úgy hangolja a szívünk érzéseit, hogy Székesfehérvár a szent király szeretett városa volt.

– Mi lehet az oka annak, hogy a vallási és történeti emlékezet sokkal több hagyományt, legendát őriz Szent Lászlóról, Szent Erzsébetről? Szent István alakja a történelemkönyvekből kevésbé lép ki, mint az övék.
– Szent László király idejében volt már a kereszténységnek olyan tábora, olyan gyökere, amire építkezni tudott a hagyományteremtő emlékezet. Szent Istvánnak egészen másféle korban kellett küzdenie, neki a magvetés, az állam és az egyház szervezése volt a dolga. Sokat kellett küzdenie azokkal a magyarokkal, akik nyilván jó magyarok voltak, de nem akartak keresztények lenni. Neki az volt a nagy gondja, hogy hogyan tudja megtalálni azokat a jó keresztényeket, akik ugyan nem magyarok, de készek segíteni ezt a nemzetet a kereszténység és a nemzeti sajátosságok összehangolásában. Ezért volt olyan szörnyű csapás Szent Imre halála. Éppen azokban a napokban történt ez, amikor a herceg készült átvenni a királyi feladatokat. Így a már öreg Szent Istvánnak kellett tovább küzdenie az országért. És mivel nem talált más megoldást, a hitnek e gesztusában fedezte fel a jövő kulcsát, és így ajánlotta fel az országot Máriának. És hogy mennyire igaza volt, azt egyértelműen mutatja ez a 975 év, amely arról szól, hogy vagyunk, és itt vagyunk még mindig, pedig mennyi ellenségünk volt, mennyien szerették volna, hogy ne legyünk már végre. De vagyunk, mert Mária népe vagyunk, mert Szent István az oltalmába ajánlott minket.

– Az Árpád-házi királyok háromszáz esztendejében ez a város megőrizte azt a különlegességét, ami Szent Istvántól a része volt?
– Igen, egészen a török korig szakrális központja volt a magyar nemzetnek, sok Árpád-házi király ide temetkezett, sok királyi házasságot itt kötöttek, sok koronázás itt történt. Szent István társas káptalant alapított Székesfehérváron, de nem alapított egyházmegyét. Ez a társas káptalan királyi kancelláriaként működött. Itt őrizték a koronázási jelvényeket, a magyar írásbeliség születése is ide köthető. E központi szerep jellemezte egészen a török uralomig Fehérvárt. Ezt a hagyományt ápoljuk, és igyekszünk továbbadni.

– Érdekes, hogy az egyházmegyéket alapító király Székesfehérvárt nem tette püspöki székhellyé, arra csak Mária Terézia idején került sor. Nevében mégis ott a „székes”, ami a királyi székre, vagyis a trónra utalhat. Lehetséges, hogy Szent István a nyugati egyház-állam viszony fejlődését figyelembe véve tudatosan nem egy érseki székhelyen akart törvénykezni. Valahogy az állam és az egyház külön útjai és együttműködése is kifejezésre jut ebben.
– Hogy Szent István miért nem alapított Székesfehérvár központtal püspökséget, ezt egészen pontosan nem tudjuk. Talán az lehetett ennek az oka, hogy ez a város annyira az övé volt, nem akart itt senkivel alkudozni és egyezkedni, nem kellett ide egy erős egyházi vezető. De volt itt erős egyházi jelenlét, hiszen a kancelláriaként is működő prépostság meghatározó szerepet töltött be az egész magyarországi egyház életében. Nem véletlenül tartozott a király hiteles koronázásának feltételei közé, bár később alakult ki, hogy Székesfehérváron kell megkoronázni a királyt. Istvánt Esztergomban koronázták, de aztán az Árpád-házi királyokat mind Székesfehérváron.

– Az esztergomi érsek koronázta, kente föl a királyt, a királynékat pedig a veszprémi püspök.
– Valóban így volt. A Szent István-i koronával az esztergomi érseknek Székesfehérváron kellett koronázni. Így aztán volt olyan király, akit csak harmadszorra sikerült igazán királlyá koronázni, mert valami mindig hibádzott. Kellett hozzá az esztergomi érsek, a korona és Székesfehérvár.

– Mit kellene tenni, hogy a „romkert” valóban szép és tanító nemzeti szentély legyen?
– Több próbálkozásnak voltunk tanúi az elmúlt időszakban azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne méltóvá tenni ezt a nemzeti emlékhelyet. Minden más nemzet boldog örömmel őrzi nagy királyainak a sírját, nálunk valóban most kissé méltatlan a helyzet. Nemcsak politikai akarat és pénz kérdése, hanem ezzel párhuzamosan azt is el kell érni, hogy az emberek ezt értéknek tekintsék, szentnek és fontosnak. Ezt aztán ki lehet fejezni a különböző művészeti, építészeti eszközökkel. Ez a templom a magyarság történetében olyan szerepet töltött be, ami egyetlen más templomhoz sem fogható. Ez a hely, ahol vagyunk, ahol élhetünk és dolgozunk, bátran állíthatjuk, hogy a magyar szent föld. Olyan értelemben szent föld, hogy itt jártak a szentjeink, fölkeresték ezt a templomot, itt imádkoztak később is Szent István ereklyéje előtt, hiszen Mária Terézia, amikor az egyházmegyét megalapította, gondoskodott arról is, hogy Szent István fejereklyéjét itt őrizzük.

A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatják.

(Szerdahelyi Csongor)