– A témával foglalkozó szakemberek egy része szerint manapság a narcizmus korát éljük. Az úgynevezett én-emberek minden apróságot közölni akarnak magukról, az interneten posztolnak, blogolnak, miközben úgy tűnik, hogy másokkal nem törődnek. Mi vezethetett oda, hogy egy ilyen kommunikációs kultúra alakult ki?
– Már az is kérdés, az internet okozza-e, hogy egyre narcisztikusabbak vagyunk, vagy a narcisztikusság növekedése következtében közölnek az emberek egyre többet magukról. Ezt az igényt kétségtelenül kiszolgálja az internet, és fel is erősíti. Itt azonban nem a klinikai értelemben beszélünk a narcizmusról, nem személyiségzavarról van szó, hanem a köznapi vonatkozását értjük alatta. A Facebook segítségével az ember szebbnek, jobbnak tudja mutatni saját magát, de ebben sem vagyunk egyformák. Akire a narcizmus jobban jellemző, annak az meglátszik a Facebook-profilján, vagy akár azon is, hogy miket posztol.
Emellett az ismerősök számából is lehet következtetni arra, hogy ki mennyire narcisztikus. Ugyanakkor az ilyen megnyilvánulások egyfajta nyomást jelenthetnek. Egyesek mások hatására kezdhetnek el arra törekedni, hogy több ismerősük legyen, és jobb színben tüntessék fel magukat, olyan képeket töltsenek fel, amelyek a legelőnyösebbek. A közösségi oldalakon túl a blogolást is meg kell említeni, de a blogolásnak pozitív hatása is lehetséges. Blogírás közben meg tudjuk magunkat mutatni, és jó terep lehet önmagunk megismerésére, identitásunk formálásra. A közösségi oldalak és a blogolás mellett az online szerepjátékok is teret adnak a narcizmus felerősödésének. A szerepjáték során az egyén egy idealizált, illetve hatalommal felruházott figura bőrébe bújhat bele.
– Milyen gondolkodás húzódik meg emögött?
– A narcisztikus emberek egyik jellemzője, hogy alacsony az önértékelésük, ezt azzal próbálják kompenzálni, hogy csodálatra méltónak vagy hatalmasnak mutatják magukat. Azoknál az embereknél, akik sérülékenyebbek ezen a téren, nagyobb a veszélye, hogy az említett hatások beszippantják őket.
– Lehet-e olyan megállapítással élni, hogy aki nem teregeti ki a magánéletét, szinte már különcnek számít?
– Természetes dolog, hogy van egy ilyen fajta felfutás. Létezik azonban azok csoportja is, akik lejönnek a Facebookról, és elhatárolják magukat. A Facebooknak volt egy bummja, de lehet egy ilyen lecsengése is.
– Lehet-e természetes igényként felfogni az internetes kommunikációt olyan vonatkozásban, hogy bizonyos emberek így tudják megosztani véleményüket, gondolataikat, mert a közvetlen környezetükben erre nincs elég bátorságuk, lehetőségük?
– Az internetnek bizonyára van egy ilyen funkciója. Erre bizonyíték a blogolás is, hiszen az egyfajta internetes napló. Még az internet térhódítása előtt is írtunk naplót, amelyben megfogalmaztuk gondolatainkat, érzelmeinket, és titokban ott lehetett a vágy, hogy bárcsak olvasná valaki. A blog sokakhoz eljuthat, és olyan emberekre is bukkanhat a blogoló, akik lélekben közel állnak hozzá. Így értelmezve ez egyáltalán nem egy negatív dolog, természetes emberi szükséglet jelenítődik meg benne. Ilyen az is, amikor valakinek nincs egy olyan társa, vagy adott pillanatban nincs körülötte egy ember, akivel megoszthatná egy hirtelen jött gondolatát. Ilyenkor kiírja a Facebookra, és valaki nagy eséllyel csatlakozni fog hozzá. Az már más kérdés, hogy az internet impulzívabbá tesz bennünket. Ahelyett, hogy visszatartanánk egy hirtelen jött érzést, hogy egy más időpontban, jobb megformáltságban adjuk elő valakinek, azonnal szabad folyást engedünk az érzelmeknek. A posztolás során nem csak arról van szó, hogy mit reggeliztünk, hanem teret kaphatnak a negatív érzelmek is a pozitívak mellett.
– A fiatal generáció kapcsán rendre aggódó hangok szólalnak meg, hogy 15 perc hírnévre vágynak, irreális célok lebegnek a szemük előtt, miközben a válság idején a munkához jutás is problémás lehet. Tényleg kell ennyire aggódnunk?
– Biztos így van, de nem vagyok ilyen pesszimista. Tapasztalható, hogy a fiatalok menekülnek a realitásból, és az internethez fordulnak. Ez lehet a válság tünete, de nem hiszem, hogy bebetonozódik, és világvége fog következni.
