– A témával foglalkozó szakemberek egy része szerint manapság a narcizmus korát éljük. Az úgynevezett én-emberek minden apróságot közölni akarnak magukról, az interneten posztolnak, blogolnak, miközben úgy tűnik, hogy másokkal nem törődnek. Mi vezethetett oda, hogy egy ilyen kommunikációs kultúra alakult ki?
– Már az is kérdés, az internet okozza-e, hogy egyre narcisztikusabbak vagyunk, vagy a narcisztikusság növekedése következtében közölnek az emberek egyre többet magukról. Ezt az igényt kétségtelenül kiszolgálja az internet, és fel is erősíti. Itt azonban nem a klinikai értelemben beszélünk a narcizmusról, nem személyiségzavarról van szó, hanem a köznapi vonatkozását értjük alatta. A Facebook segítségével az ember szebbnek, jobbnak tudja mutatni saját magát, de ebben sem vagyunk egyformák. Akire a narcizmus jobban jellemző, annak az meglátszik a Facebook-profilján, vagy akár azon is, hogy miket posztol.
Emellett az ismerősök számából is lehet következtetni arra, hogy ki mennyire narcisztikus. Ugyanakkor az ilyen megnyilvánulások egyfajta nyomást jelenthetnek. Egyesek mások hatására kezdhetnek el arra törekedni, hogy több ismerősük legyen, és jobb színben tüntessék fel magukat, olyan képeket töltsenek fel, amelyek a legelőnyösebbek. A közösségi oldalakon túl a blogolást is meg kell említeni, de a blogolásnak pozitív hatása is lehetséges. Blogírás közben meg tudjuk magunkat mutatni, és jó terep lehet önmagunk megismerésére, identitásunk formálásra. A közösségi oldalak és a blogolás mellett az online szerepjátékok is teret adnak a narcizmus felerősödésének. A szerepjáték során az egyén egy idealizált, illetve hatalommal felruházott figura bőrébe bújhat bele.
– Milyen gondolkodás húzódik meg emögött?
– A narcisztikus emberek egyik jellemzője, hogy alacsony az önértékelésük, ezt azzal próbálják kompenzálni, hogy csodálatra méltónak vagy hatalmasnak mutatják magukat. Azoknál az embereknél, akik sérülékenyebbek ezen a téren, nagyobb a veszélye, hogy az említett hatások beszippantják őket.