Egyre jobban szeretjük magunkat, de ez még nem a világvége

Az online szörfözés közben számos személyes megnyilvánulásba ütközünk: ezt sokan a narcizmussal magyarázzák, de nem szabad elfeledkezni más szempontokról sem.

– Lehet-e olyan megállapítással élni, hogy aki nem teregeti ki a magánéletét, szinte már különcnek számít?
– Természetes dolog, hogy van egy ilyen fajta felfutás. Létezik azonban azok csoportja is, akik lejönnek a Facebookról, és elhatárolják magukat. A Facebooknak volt egy bummja, de lehet egy ilyen lecsengése is.

– Lehet-e természetes igényként felfogni az internetes kommunikációt olyan vonatkozásban, hogy bizonyos emberek így tudják megosztani véleményüket, gondolataikat, mert a közvetlen környezetükben erre nincs elég bátorságuk, lehetőségük?
– Az internetnek bizonyára van egy ilyen funkciója. Erre bizonyíték a blogolás is, hiszen az egyfajta internetes napló. Még az internet térhódítása előtt is írtunk naplót, amelyben megfogalmaztuk gondolatainkat, érzelmeinket, és titokban ott lehetett a vágy, hogy bárcsak olvasná valaki. A blog sokakhoz eljuthat, és olyan emberekre is bukkanhat a blogoló, akik lélekben közel állnak hozzá. Így értelmezve ez egyáltalán nem egy negatív dolog, természetes emberi szükséglet jelenítődik meg benne. Ilyen az is, amikor valakinek nincs egy olyan társa, vagy adott pillanatban nincs körülötte egy ember, akivel megoszthatná egy hirtelen jött gondolatát. Ilyenkor kiírja a Facebookra, és valaki nagy eséllyel csatlakozni fog hozzá. Az már más kérdés, hogy az internet impulzívabbá tesz bennünket. Ahelyett, hogy visszatartanánk egy hirtelen jött érzést, hogy egy más időpontban, jobb megformáltságban adjuk elő valakinek, azonnal szabad folyást engedünk az érzelmeknek. A posztolás során nem csak arról van szó, hogy mit reggeliztünk, hanem teret kaphatnak a negatív érzelmek is a pozitívak mellett.

– A fiatal generáció kapcsán rendre aggódó hangok szólalnak meg, hogy 15 perc hírnévre vágynak, irreális célok lebegnek a szemük előtt, miközben a válság idején a munkához jutás is problémás lehet. Tényleg kell ennyire aggódnunk?
– Biztos így van, de nem vagyok ilyen pesszimista. Tapasztalható, hogy a fiatalok menekülnek a realitásból, és az internethez fordulnak. Ez lehet a válság tünete, de nem hiszem, hogy bebetonozódik, és világvége fog következni.