A házelnök az 1945 és 1956 között kivégzett 352 politikai elítélt emlékére a XI. kerületben állított Memento emlékműnél mondott beszédében kiemelte: voltak, akik minden kényszerítő körülmény ellenére is nemet tudtak mondani. Áldozatuknak, „ennyi kínnak és könnynek” volt értelme, hiszen nekik is köszönhető, hogy az országban nem sikerült mindent a szocializmus képére formálni – tette hozzá.
A Politikai Elítéltek Közössége által szervezett megemlékezésen Kövér László úgy fogalmazott: azokra emlékeznek, akik harcoltak a szovjet gyarmatosítás és „az életidegen, velejéig romlott rendszer” ellen, akiket nem rettentettek vissza a Vörös Hadsereg fegyverei, a deportáltak rettenetes sorsa, a kiépülő börtönvilág iszonyata, akik nem fogadták el, hogy Magyarország a Szovjetunió gyarmata legyen, és egy aljas, embertelen diktatúra alatt élje mindennapjait.
A legkülönfélébb emberek voltak, de mind felismerték a rendszer aljasságát és embertelenségét, ezért harcoltak, hogy a nemzet élhessen, és közben „a maguk életét nem számították” – hangsúlyozta. Mint mondta, volt, akinek sikerült Nyugatra mennie, de volt, akit elnyeltek a börtönök, az internálótáborok.
Kövér László arról is beszélt, hogy ma keveset tudni az 1945 utáni ellenállás tagjairól. A rendszerváltozás után a politikai elítéltek közössége újra harcba szállt, ezúttal a feledés, a hazugságok és a rágalmak ellen – mutatott rá.
A megemlékezés végén Kövér László az Országgyűlés nevében koszorút helyezett el az emlékműnél.
Februárban Orbán Viktor és Lázár János megállapodott a politikai elítéltek szervezeteivel, hogy duplájára emelkedik a kommunizmus áldozatainak juttatása.
A kommunista diktatúra alatt meghurcoltak – 2008 óta nem emelkedő – juttatását növelő jogszabálytervezetet tett közzé júliusban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium.
A kommunista rendszer kiszolgálóival szemben legalább olyan keményen kell fellépnie a magyar jogalkotásnak, mint ahogy Németországban tették a nácikkal – jelentette ki korábban ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász a Lánchíd Rádióban.
