Marakodó, széthúzó, egymást bármikor hátba döfő, a helyzetet uralni képtelen, impotens ellenzékről ír a Népszabadság cikkében Tóth Levente, az újság megbízott főszerkesztője. „Tényleg ebből kell majd választanom? [ ] Ezt kikérem magamnak a voksom nevében. Ennél azért többet érdemlünk. És sokkal többre vágyunk” – írja. Tóth szerint „ha így marad, akkor inkább fát ültetek a kertben azon az áprilisi vasárnapon. Abból legalább lehet valami. Ebből így nem.” A publicisztika úgy folytatódik, hogy az ellenzék vezérei a még el sem nyert hatalom pozícióiért marakodnak, aki pedig meggyengülni látszik, máris hátrébb rugdosnák. „Most éppen Mesterházyról eszik le a húst rendesen a tegnap még neki tapsoló párttársai, a szövetségesei és a nagy összefogás lánglelkű szószólói.”
A főszerkesztő nem tudja elképzelni Gyurcsány Ferencről, hogy más akarna lenni, mint a baloldal vezére, „a farkasnak hús kell, karalábén nem él meg” – teszi hozzá. Felemlegeti még Bajnai Gordon üzenetét, miszerint ő lesz majd egy év múlva a miniszterelnök. Mesterházyról azt tartja, hogy lassacskán már az akar lenni, amit hagynak neki. „Orbánnak nem Gyurcsány a lottóötös, hanem ez az egész. [ ] Az ellenzék nem vele harcol, hanem önmagával, és a jelenlegi állapotában maximum a hívők látják benne a kormányzóerőt.” Tóth szeretne látni valami választási programszerűséget, majd a bajai botrányra utalva – amelynek kapcsán kétszer is megdorgálta a lap a szocialistákat – felteszi a kérdést: valaki majd beviszi videón?
