– Az ön oldalának sajtója sűrű krokodilkönnyek hullatása közben ismételgeti, hogy a szemben álló hazai két oldalt áthidalhatatlan árkok választják el, és ez ellen tenni kéne. Elképzelhető lenne, hogy az ön leggyakoribb megjelenési helyén, a Népszabadságban vagy a Népszavában akár ötsoros beszélgetés lenne olvasható egy markánsabb jobboldali újságíróval?
– Szívesen készítenék önnel egy interjút. Remélem, lesz rá jelentkező.
– Ez volt a 23 és fél év vicce Most gyors előremenetben átváltok arra a minapi eseményre, amikor Kéri László, a nem kócos fogú, nem rémség Petschnig Mária Zita férjének indítványára a Hír TV-t zavarták ki egy helyi MSZP-s rendezvényről. De ismerjük az MSZP/SZDSZ-uralmat: nem nyilatkozunk a Vasárnapi Újságnak, a Hír TV-nek, a Magyar Nemzetnek és a többi. E kommunikációs árokért nem az ön oldalának van jóval nagyobb felelőssége?
– A Hír TV-nek nyilatkozva azt tapasztaltam, hogy amikor élőben beszéltem, akkor az korrekten lement, amikor pedig felvették és összeszerkesztették, akkor manipuláció történt. Valószínűleg más baloldali nyilatkozók is ezt gondolják. De ez csak személyes példa. Ennél sokkal fontosabb, hogy miről vitatkozzunk. Tehát azt hiszem, ahhoz, hogy Magyarország leépülése megszűnjön, rá kellene jönnünk, hogy nem ideológiai téren kellene kiegyeznünk egymással, hanem abban, hogy mi a reálisan rossz a magyar társadalomban és a magyar gazdaságban, és min kellene változtatni. Van egy kedvenc példám az ideológiai megosztottság túlbecsülésének káros voltára. A londoni parlament előtt ott van Cromwell szobra, aki lefejeztette az uralkodót és kikiáltotta a köztársaságot. Az angolok egyszerre tisztelik a királyt lefejező Cromwellt, és tisztelik a királynőt is, ameddig az nem lép túl a hatáskörén. Nem teszik tönkre a jelent a múlt miatt.
– Ismerve önt, biztos vagyok benne, hogy a britek iménti burkolt összehasonlítása magunkkal úgy, hogy ismét mi vagyunk azok, akik a rövidebbet húzzuk, nem szándékos sértegetés. De ez már beteges szintet ölt a balliberális oldalon. Nincs nap, amikor például a Klubrádióban két vihogás között ne hasonlítanák össze végletesen gyomorforgató módon a magyarokat egy másik nációval úgy, hogy természetesen a magyarok húzzák a rövidebbet. Ami világméretekben páratlan. Nem gondolja, hogy egy ilyen összehasonlításokat furtonfurt a saját népe kárára kereplő rádiót Alabamában vagy Pakisztánban felgyújtanák, Szaúd-Arábiában vagy Izraelben kőzáporral „jutalmaznák”, vagy hogy Írországban, Franciaországban és Olaszországban egy ilyen gyűlöletadó működtetésének még a gondolata sem merülhetne fel?
– Főleg Brüsszelben élvén, a Klubrádiót ritkán hallgatom. De akkor sem hiszem, hogy ezt rossz szándékkal teszik. Hiszen a magyar társadalom hangulata meglehetősen rossz. Ezt kimondani nem szégyen.
– És mikor volt jó?
– Ha Ady Endrét olvassuk
– Nem lehetne kivételesen 1990. január 1-je elé nem visszamenni? Mert Ady után jön a II. világháború, mire sokan félretolják a beszélgetést mondjuk egy kávé kedvéért, mert előre tudják, mi jön.
– Rendben. A rendszerváltozást a magyar társadalom rosszul élte meg. Valószínűleg azért, mert nem volt sikeres, és ennek következtében súlyos frusztráció él a társadalomban.
A teljes interjút a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
