Paksi bővítés: videó tanúskodik Bajnai kiállásáról

Az Együtt–PM Szövetség vezetője a Paks TV-nek nyilatkozott a beruházás fontosságáról 2010 februárjában.

A paksi atomerőmű bővítése nemzeti, stratégiai ügy – mondta Bajnai Gordon még 2010-ben, az ellenzéki összeborulás egyik résztvevőjének akkori álláspontjáról videofelvétel is tanúskodik. Miniszterelnökként még arról beszélt, hogy 2020 és 2022 körül már működhetnének az új paksi blokkok.

A Paks TV-nek nyilatkozva azt mondta: „Most kellett döntenünk arról, hogy egy projekttársaság alakuljon azért, hogy majd tíz-tizenkét év múlva működhessen az az új blokk, blokkok, amelyek Paksot Magyarország meghatározó energiatermelő cégeként megtartják.”

Bajnai Mesterházy Attilával együtt látogatást is tett az atomerőműben, A 2010 februárjában a Tolnai Népújság által közölt és a mai napig elérhető cikkben az Együtt–PM Szövetség vezetője azt fejtegeti: fontos szerepet játszik hazánk biztonságos energiaellátásában, lehetőséget teremt az olcsó villamos energia előállítására és arra, hogy Magyarország energiatermelése minél kevésbé szennyezze a környezetét. Mint mondta, ma ugyanazok az érvek szólnak az erőmű bővítése mellett, amelyek az építésére ösztönöztek.

Meghiúsulhat az Együtt–PM Szövetség népszavazási kezdeményezése a paksi atomerőmű bővítéséről, ugyanis az ügyben a Nemzeti Választási Bizottsághoz benyújtott kérdéseket – a Magyar Hírlap szerint – visszavonták.

Ma már inkább várna a volt miniszterelnök. „A paksi döntés pontosan erről szól, egy döntés, amit kábé nyolc-tíz év múlva ráértünk volna meghozni, ezt most előrehozzuk, tender nélkül odaadjuk valakinek, akinek egyébként a technológiájával valószínűleg nincs baj, de azzal igen, hogy miért most döntjük el, miért ilyen drágán és átláthatatlan finanszírozási feltételekkel” – fogalmazott az ATV-ben az Együtt–PM Szövetség vezetője.

Bár a szocialisták és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is élesen támadja a bővítést, nagykövetségi táviratok tanúsága szerint 2009-ben még meg voltak győződve arról, hogy azt egyedül az oroszok képesek korszerűen, biztonságosan és hazánk energiaigényeinek megfelelően végrehajtani. A WikiLeaks által közzétett iratokból kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök már 2008-ban arról beszélt, hogy egy vagy két reaktor építésével kell bővíteni a paksi erőművet – igaz, ez csak hónapokkal később derült ki, később pedig már válságkezelő intézkedésként beszélt a beruházásról.

Hiába bukott le Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, hogy korábban ők is a paksi atomerőmű orosz bővítését támogatták, továbbra is támadják ugyanezért a kormányt. Olvassa el a Magyar Nemzet összeállítását!

Miközben a Werber-csapat közös arculatban gondolkodik, Bajnai Gordoni egyéni akcióval próbálja felhívni magára a figyelmet. Az Együtt–PM Szövetség vezetője az Országgyűlés kezdete előtt demonstrációval szeretné felhívni magára a figyelmet.

Egy májusi táviratban pedig már arról számolt be az amerikai nagykövetség, hogy a paksi bővítés pályázatára valószínűleg meghívják az amerikai Westinghouse energetikai céget is, de „több megfigyelő szerint úgyis egy orosz cég lesz majd a győztes”. A nagykövetség ezt a megjegyzését például arra alapozta, hogy Mesterházy Attila, aki akkor az MSZP frakcióvezetője volt, azt mondta a követség egyik munkatársának, hogy az oroszok előnnyel indulnak a pályázaton (mivel jelenleg orosz technológiával működik a paksi atomerőmű), de reméli, hogy „amerikai vállalatokat is figyelembe lehet majd venni” a beruházásnál.

Míg az Orbán-kormány rendkívül kedvező, harmincéves futamidejű hitelt kap majd az orosz államtól, addig a szocialisták – mint az a táviratokból kitűnik – nemzetközi hitelintézetektől, például a Világbanktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól vettek volna föl piaci kamatozású hitelt a beruházáshoz, ami az ország pénzügyi kitettségét sokkal inkább növelte volna. Az is beszédes, hogy Gyurcsány Ferencék a hitelért cserébe akár kisebbségi tulajdonrészt is adtak volna a pénzügyi befektetőknek, ami megszüntette volna a teljes állami felügyeletet egy kulcsfontosságú stratégiai ágazatban. Ennek következtében a haszon egy jelentős része a magyar költségvetés helyett külföldre áramlott volna, ráadásul az energiaárakat is kedvezőtlenül befolyásolhatta volna egy részleges privatizáció. Ezzel szemben az Orbán-kormány az államközi szerződés megkötésekor ragaszkodott ahhoz, hogy a beruházó ne szerezzen részesedést.