2000. január 31-én a román–ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyót Romániában. A szennyeződés február 1–12. között vonult le a Tiszán, ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában.
Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője a Tiszai hajósok terén tartott rendezvényen arról beszélt: az ökológiai katasztrófa veszélye miatt szinte azonnal megindult a közös gondolkodás, miként lehet tervszerű, megelőző intézkedésekkel, összefogással elérni azt, hogy minél kevesebb kárt okozzon a szennyezés.
Mint mondta, a Tisza-tóba betárazott 55 millió köbméter vízzel hígítva a térségbe beérkező szennyezés töménységét jelentősen csökkentették, és amikor az elért Szolnokra, már „csak” 12 órára volt szükség, hogy a felszíni ivóvízkivételt leállítsák a szennycsóva elhaladásakor.
A példaértékű összefogás ellenére is óriási károk keletkeztek, több hétig tartott, amíg a haltetemeket összegyűjtötték, az elpusztult állatok súlya elérte az 1100 mázsát – mondta a szakember.
Szalay Ferenc, a város fideszes polgármestere a jelenlévő 14 év alatti fiatalokat külön megszólítva, az élővilág megóvásának felelősségére hívta fel a figyelmet.
A megemlékezés – a hagyományoknak megfelelően – a Tisza megkoszorúzásával fejeződött be. A résztvevők a Tiszavirág hídról virágokat dobtak a folyóba.
Az Országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. Magyarország a ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza.
Románia az Aurult tette felelőssé a környezeti katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint a katasztrófát „előre nem látható körülmények” okozták. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az Aurul jogutódját, a Transgold céget terheli a felelősség.
A Transgold időközben csődbe ment, aktíváit többfordulós licit útján egy brit és egy kazah cég vásárolta meg 16 millió lejért (csaknem 1,1 milliárd forintért). Az általuk létrehozott Romaltyn Mining társaságból azonban kiszállt a brit fél, így az száz százalékban a kazah cég tulajdonába jutott. A gazdasági válság hatására azonban a kazahok is túladtak a nagybányai szerzeményen, új tulajdonosa a legnagyobb orosz aranykitermelő vállalat, a Polyus Gold társaság lett. Ez a vállalat több tíz millió eurós beruházással kívánja feldolgozni az évtizedeken át a kitermelés nyomán felgyűlt aranyat és ezüstöt egy Nagybányához közeli zagytározóból, ehhez azonban meg kell felelniük az Európai Unió követelményeinek.
