Csúsztatott március 15-ére gyülekezett össze a balliberális összeborulás szavazótábora Budapesten, az operaháznál. Ismert, a nemzeti ünnepen a viharos időjárás miatt nem tudtak összegyűlni az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. A szocialista-liberális szimpatizánsok tömege szellősen ugyan, de elért a Liszt Ferenc tér vonaláig, illetve kicsit messzebb is, a szervezői közlés szerint 50 ezren sereglettek össze.
Kónya Péter főszervező először a „Csizma téri” (Clark Ádám tér) botrányos Orbán-bábudöntést rehabilitálta, majd a színpadra szólította Gyurcsány Ferencet. A fel-alá járkáló DK-elnök a történelem szemétdombjára kívánta Orbánt, akit nemes egyszerűséggel politikai szélhámosnak nevezett. Részletek alább:
Fodor Gábor egykori SZDSZ-elnök most a Liberálisok elnökeként állt pódiumra, és azt mondta, a szabadság nem lehet ellenzékben. Magukat és követeléseiket a márciusi ifjak törekvéseivel állította párhuzamba, a jelenlegi hatalmat pedig – nem megemlékezve Veres János expénzügyér, 2010 és a költségvetési adatok furcsa kapcsolatára – közérdekű adatok eltitkolásával vádolta. Úgy gondolja, ők Kossuth Petőfi és Széchenyi örökösei, az április 6-ai választás pedig Kelet és Nyugat harcáról szól.
Szabó Tímea jött ezután. Az Együtt–PM társelnöke elvenné Orbán Viktortól „kedvenc játékszerét, a kormányrudat”, és szerinte nem kell törődni a közvélemény-kutatási adatokkal, amelyekhez bizonyára hasonlókat láttak volna Petőfiék és Rákócziék annak idején.
Az utolsó előtti felszólaló a félpercenként oldalsó középtartásba helyezkedő Bajnai Gordon volt. A „válságkezelő miniszterelnökként” aposztrofált Bajnai fel volt háborodva azon, hogy szülővárosába, Bajára látogat hamarosan Orbán Viktor, de szerinte nincs még veszve semmi, ami április 6-át illeti. A korábban felszólalókhoz hasonlóan a kamupolitikusokat és a bizniszpártokat kárhoztatta, úgy véli, 17 országos lista van, ami a kormánynak jó, és 1, ami a kormányváltás ügyét szolgálja. Kérte, hogy senki ne maradjon távol az urnáktól, aki az összefogás személyi összetétele miatt finnyás. Ezzel egyértelműen a Gyurcsányt ellenszenvesnek gondolóknak üzent. A szép időben a telekre, földre vagy a Margitszigetre csókolózni menőknek azt üzente, szánjanak egy órát a szavazásra.
Többen nem várták meg az utolsóként felszólaló Mesterházy Attilát és hazaindultak. Pedig az MSZP elnöke hosszasan szidta a közmédiát, a CÖF-öt és újra vitára invitálta Orbán Viktort, amire az ATV-t és a Népszabadságot kérte közvetítőnek. Orbán Viktor politikáját horthystának, feudálisnak és bolseviknak is nevezte egyszerre az utódpárt elnöke, és bár még soha ennyi párt még nem állíthatott országos listát választáson a rendszerváltozás óta, kijelentette, Orbán egypártrendszerre törekszik.
Elővette a közmunkásokkal kapcsolatos ismert beszédpanelt is, szerinte az ő foglalkoztatásuknak semmi keresnivalója a foglalkoztatottsági adatok között, és megígérte, kormányra kerülve 250 ezer „valódi” munkahelyet teremt, és senki nem fog 100 ezer forint alatt keresni. A 65 év fölötti nyugdíjasoknak szintén beígérte a bűvös számot, valamint 24 ezer forintnyi gyógyszerpénzt is meglebegtetett.
Beszédét Gyurcsány és Bajnai egy-egy üzenetének visszaidézésével zárta, majd jelöltek érkeztek a pódiumra, és elénekelték együtt az összefogás dalát, Máté Péter „hazámos” dalát „kormányváltó” feldolgozásban – az összegyűltek közben a kiosztott piros, fehér és zöld papírokból nemzeti színű zászlót állítottak össze az Andrássy úton.
„A proletár fegyvere az utcakő”, „Szavazz Mátyás királyra”, ilyen szimpatizánsi megnyilvánulásokkal találkozott tudósítónk távozóban a rendezvényről.
