Vannak, akik az alapítvány tevékenységéhez szkeptikusan állnak hozzá. – Sokan felhívnak minket telefonon, hogy elmondják, hozzátartozójuk rákos betegséggel küzd, ám a kezelések befejeződtek, az onkológián már nem fogadják őket. Ezért érdeklődnek, hogy miben tudna segíteni az alapítvány. Ilyenkor elmondjuk, hogy orvosaink, nővéreink térítésmentesen kimennek a beteghez, s segítünk neki és a családnak egyaránt. Ám többnyire azt a választ kapjuk: köszönik a tájékoztatást, még „bírják”, és egyelőre nem akarnak segítséget. Sajnos amikor ismét jelentkeznek, a betegség már végstádiumba lépett, s egy vagy két hete maradt a páciensnek. Úgy gondolom, a hospice sokkal inkább az életről szól, mint a halálról. Tudjuk, hogy közeledik az a pont, ahol befejeződik az élet, de ezt megelőzően még tartalmas életszakasz következhet a beteg életében. Fontos, hogy ez tudatosuljon – magyarázza az igazgató, hozzátéve, e periódusban előtérbe kerül az emberi kapcsolatok rendbetétele, a családtagok közti megbékülés.
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!