Nem tett vallomást Biszku Béla, az 1956-os forradalmat követő megtorlásokkal kapcsolatban háborús bűntettel vádolt egykori pártvezető a Fővárosi Törvényszéken kedden megkezdődött büntetőperben. A 92 éves vádlott nem járult hozzá, hogy a tárgyaláson róla kép és szavairól hangfelvétel készüljön. A tárgyalást nagy sajtóérdeklődés kísérte, a rendőrség jelentős erőkkel biztosította a Fő utcai bírósági épületet kívül és belül. Az idős vádlottat két nő támogatta.
Ismert, a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2013. októberében emelt vádat Biszku Béla ellen háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. A vádirat szerint az 1956-os forradalom, majd szabadságharc leverését követően Biszku Béla az 1956. november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi, irányító és döntéshozó testülete, az Ideiglenes Intéző Bizottság tagja volt, amely létrehozta az úgynevezett karhatalmat. Az Ideiglenes Intéző Bizottság közvetlenül irányította a karhatalom vezető testületét, a Katonai Tanácsot, részére feladatokat határozott meg és célokat tűzött ki, melyet a karhatalmi erők végrehajtottak.
A fegyveres alakulatok polgári lakosságra leadott sortűzzel elkövetett szándékos emberöléseket követtek el az ország területén – tartalmazza a vádirat, megemlítve, hogy 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott „vörös zászlós” tüntetésen hárman, majd 1956. december 8-án Salgótarjánban 46-an – köztük nők és gyerekek – vesztették életüket.
Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem intézkedett a felelősségre vonás érdekében, mert a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást.
A vádbeli cselekmények az ügyészség szerint háborús bűntettet valósítanak meg. A hivatalos megfogalmazás szerint a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó genfi egyezményben meghatározott súlyos jogsértésnek minősülő, felbujtóként aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntett, amely akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető.
A vádirathoz egyesítették azt a korábbi eljárást, amelyben Biszkut egy 2010-es nyilatkozata miatt vádolta meg az ügyészség. A vád szerint a nyugdíjas pártvezető a Duna Tv 2010. augusztus 4-ei Közbeszéd című műsorában a kommunista rendszer által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmény tényét nyilvánosan tagadta.
A keddi tárgyaláson elhangzott: Biszku 1921-ben született a Bereg megyei Márokon, hat elemi után szakmunkás, szerszámgéplakatos, hűtőgépszerelő-képesítést szerzett, majd a politikai főiskola két-, illetve a katonai akadémia egyéves képzésén vett részt, és kerületi párttitkárként automatikusan őrnagyi rendfokozatot kapott. Nyugdíja 261 ezer forint.
A vádirat ismertetése után felolvasták Biszku korábbi nyomozati vallomásait, amelyek mindössze egy-két mondatból állnak, és lényegük, hogy nem követett el bűncselekményt. A vádlott álláspontja szerint történelmi tény, hogy 1956-ban ellenforradalom volt.
A büntetőper iratismertetéssel folytatódott, szakértői véleményekből, illetve Biszkunak egy több száz oldalas életútinterjújából olvastak fel. Az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök kapcsán az hangzott el, hogy Biszku szerint „Nagy Imréék” készültek a hatalom megragadására, a polgári demokráciához való visszatérésre. „Nagy Imréék” összefogtak azokkal, akiket ma úgy hívnak: forradalmárok – fogalmazott Biszku a rendszerváltás után készült interjúban, amelyből idézve az is elhangzott: a tőkések vissza akarták venni a gyárakat, a „horthysta katonatisztek pedig örömünnepet ültek, hogy győztek”.
Biszku szerint mindebbe belekeveredtek olyanok is, akik jobb szocializmust akartak, miközben a pártellenzék tevékenységéhez kapcsolódtak azok is, akik 1956-t kirobbantották, holott „a magyar nép boldogulásának útja nem a kapitalizmus”.
Biszku az ismertetett interjúban a megtorlások kapcsán többek között arról beszélt: Nagy Imre és egy-két másik személy kivételével kisemberek kerültek a bíróság elé. Biszku az interjúban azt mondta, tudott atrocitásokról, de sortüzekről, például a vádban is szereplő salgótarjániról nem.
A tárgyaláson a hallgatóság soraiban ott volt több jobbikos országgyűlési képviselő, Gaudi-Nagy Tamás, Novák Előd és Szilágyi György.
Biszku védője a tárgyalás elején kifogásolta, hogy egy polgári személy ügyében hadbíró jár el, továbbá hogy kampányidőszakra időzítették az első tárgyalását egy olyan ügynek, amely a parlamentben is szóba került, így kampányeseménnyé válhat.
Biszku ügyvédje újságíróknak az ügy kapcsán azt emelte ki: a vádhatóságnak kell bizonyítania védence bűnösségét, ám megítélése szerint se okiratok, se tanúk nem támasztják alá, hogy Biszku bujtotta volna fel azokat, akik a tömegbe lőttek.
A tárgyalás szünetében egy idős nő újságíróknak elmondta: egy – a jelen ügyben vád tárgyává nem tett – 1956-os sortűzben megsebesült, de csak a rendszerváltás után kapott egészen csekély kárpótlást. A szünetben a hallgatóságból volt, aki fennhangon így szólt a vádlott felé: „népirtó gyilkos, a temető meg üres”.
Biszku Bélát a bírósági épületből a tárgyalás után több mint fél órával rendőrök zárt alakzatban, testükkel fedezve kísérték az utcán rá várakozó személyautóhoz.
A büntetőper bizonyítással folytatódik, amelynek során hosszas iratismertetésre és néhány tanú meghallgatására lehet számítani. Az elsőfokú ítélethirdetésre akár már a nyári ítélkezési szünet előtt sor kerülhet.
A történelmi igazságtétel és az áldozatok tisztelete vezérelte az elmúlt négy év jogalkotását, amely megteremtette a lehetőségét, hogy bírósági eljárás indulhasson az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövetőkkel szemben – jelentette ki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára a Biszku-üggyel kapcsolatban kedden az MTI-nek. Rétvári Bence hangsúlyozta, hogy folyamatban lévő ügyről van szó, amihez sem a politikának, sem a végrehajtó hatalomnak nincsen köze. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy olyan bűncselekményekről van szó, amelyeket politikai okokból nem üldöztek kommunizmus negyven éve alatt.
A KDNP-s politikus azt mondta, amikor ezeket a jogszabályokat elfogadták senkit sem a bosszúvágy vezérelt, hanem a történelmi igazságtétel, az áldozatok emlékének és méltóságának tisztelete. Úgy fogalmazott, nincs az a törvény, amely vissza tudná adni a kommunista rendszer áldozatainak, a kivégzetteknek az életét vagy a jogtalan börtönéveket, az elkobzott vagyonokat, megtört karriereket, vagy a szétszakadt családokat.
Rétvári Bence szerint aki demokratikus értékeket vall, semmiképpen sem hunyhat szemet a kommunizmus büntetettei felett. Véleménye szerint sok egykori áldozat számára elégtétel, hogy az, aki őket jogtalanul meghurcolta vagy erre az utasítást kiadta, most bíróság előtt felel törvényes körülmények között, jogállami garanciák mellett.
