– Megkezdődött a volt ipari minisztérium Margit körúti épületének a bontása és a pesthidegkúti Klebelsberg-rezidencia megújítása is. Miért pont a választások évében gyorsítják az állami fejlesztéseket?
– Szimbolikus, hogy ezeket a kerületet érintő, nagy horderejű állami fejlesztéseket tavaly jelentették be, és máris megindultak a munkálatok. Ez a kormány odafigyel a településekre, az évtizedes gondokra, és segít is ezek megoldásában. A gyorsaság azt mutatja, hogy – szemben a szocialista kormányokkal – nemcsak ígéretek vannak, hanem tényleges munka is zajlik. A Széll Kálmán tér felújítására például még ciklusokkal ezelőtt egy miniszter és egy későbbi főpolgármester-helyettes „vállalt garanciát”, a megvalósításhoz – szintén állami támogatással – mégis csak most foghat hozzá a főváros.
– A kerület milyen módon vesz részt ezekben a felújításokban?
– Klebelsberg Kuno egykori kultuszminiszter méltatlan állapotú nyári rezidenciájának helyreállítását mi kezdeményeztük, az egyeztetéseknek aktív résztvevői vagyunk.
– Mi lesz a funkciója?
– Az ingatlant többszörös tulajdonoscsere után sikerült az államnak visszaszereznie. Emlékház lesz, de országos jelentőségű oktatási-kulturális célokat is szolgál majd ez a valaha gyönyörű, ma romos és életveszélyes villaépület. Meg kell őriznünk Klebelsberg szellemiségét, örökségét.
– A hírek szerint megújulhat a városrészben lévő török emlékhely, a Gül Baba türbéje és a környezete is. Mikor?
– A II. kerületben található a muzulmánok legnyugatibb szent helye. Megtisztelő, hogy részt vehetünk a megújításában. Alig egy éve, a magyar és a török miniszterelnök budapesti találkozója után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes engem mint kerületi polgármestert kért fel arra, hogy készítsünk terveket a türbe és környéke rekonstrukciójára. A feladatot elvégeztük, Orbán Viktor tavaly decemberi ankarai útjára magával vitte a terveket, és török kollégájának is bemutatta. Most februárban elkészült a két állam együttműködési szándéknyilatkozata, és még az idén döntés születhet a felújítás ütemezéséről, finanszírozásáról.
– A volt ipari minisztérium bontásának előkészítése során még a szakembereket is meglepte, hogy több mint kétszázan jelentkeztek a helyére tervezett közpark ötletpályázatára.
– Örvendetes, hogy mennyi tehetséges, és közöttük mennyi fiatal építészünk van. Nagy jelentősége van annak, hogy hosszú évtizedek után végre eltűnik a hűvösvölgyi szélcsatornát keresztben elzáró épület. Egészségesebb lesz a levegő, s Budapest esztétikai megítélésén is javít a beruházás.
– Lezárultak a fővárossal folytatott viták a budai fonódó villamoshálózat kialakításáról?
– Mindent elkövettünk, hogy a fővárosi önkormányzat fejlesztésével ne szenvedjenek hátrányt az itt élők. Javaslataink jelentős többsége, például amelyek a közlekedésbiztonságot szolgálják, bekerültek a tervezetbe. A környező házak nyílászárócseréjét a fővárossal közösen, pályázati úton támogatjuk.
– Az önkormányzatok saját fejlesztéseit mennyiben segíti a február végével lezárult állami adósságkonszolidáció?
– A kormány egyik legfontosabb döntése volt, hogy átvállalta az önkormányzati adósságokat és az előző kabinetek idején kikényszerített hitelek visszafizetését. Ez levegőhöz juttatta a rendszert. A szocialista időszakban egyre több feladatot zúdítottak az önkormányzatok nyakába, de forrást nem adtak hozzá. Sok település működése ellehetetlenült, néhol még a közüzemi számlákat sem tudták kifizetni. Mára ismét mód nyílt tervezni a jövőt, hosszú távú fejlesztésekkel foglalkozni. Azok az önkormányzatok pedig, amelyeknek korábban sikerült elkerülni az eladósodást, most külön infrastruktúrafejlesztési forrásokra pályázhatnak.
– Több mint egy éve, hogy bevezették a feladatfinanszírozást. Ön szerint az új módszer bevált a gyakorlatban?
– A kötelező önkormányzati feladatok ellátására, például az ivóvízellátásra, a szemétszállításra és más közszolgáltatásokra az állam ad annyi pénzt, amennyibe kerülnek. Az önként vállalt többletszolgáltatások fedezetét viszont a településeknek maguknak kell előteremteniük, és ez jó gazdálkodásra serkenti őket.
– Ez is kevésnek bizonyult: tavaly a települések működési keretét végül tízmilliárdokkal kellett a kormánynak kipótolnia.
– Hozzá kellett nyúlnunk ehhez a nagy elosztórendszerhez is, mert már nem működött. Mintegy 1300 milliárdos adósságot halmoztak fel az önkormányzatok, és a felelőtlen kiadásoknak véget kellett vetni. Vannak még megoldandó gondok, csiszolandó szabályozások, de már tiszta a kép. Az újabb hitelfelvételhez pedig azért kell a kormányzati engedély, hogy folyamatos rálátás legyen a szektor anyagi helyzetére.
– Miért hagyták változatlanul a korábban sokszor bírált kétszintű budapesti önkormányzati rendszert?
– Nem olyan rossz ez a rendszer, mint ahogy azt a Demszky-korszak húsz éve alatt működtették. Vannak, akik – talán megfelelő tájékozottság híján vagy gyengébb teljesítményükre okot keresve – a kérdést időről időre minden budapesti üggyel kapcsolatban előhozzák. Pedig a főváros és a kerületek együttműködésének soha sem volt törvényi akadálya. Biztosan lehetne még jobb struktúra is, de a korábbi főpolgármester személyi és politikai okok miatt nem folytatott párbeszédet a nagyvárosnyi lélekszámú kerületek polgármestereivel.
– Mintha most sem lenne olyan nagy az egység.
– Nem mondom, hogy nincs mit javítani, de 2010 után elindult egy folyamat. Viták lehetnek, de a budapestiek többségét nem az érdekli, hogy melyik utca kihez tartozik, kinek meddig terjed a hatásköre, hanem az, hogy a fővárosban minél komfortosabban tudjon élni. A budapesti emberekben erősödik a lokálpatriotizmus, mert kötődnek lakóhelyükhöz, ahol esetenként generációik nőnek fel. Jómagam hiszek a szubszidiaritás elvében, és hiszem, hogy mindent az adott ügyekhez legközelebbi szinten kell megoldani. A kormánynak, a fővárosnak, a kerületeknek közös a céljuk: rend legyen és fejlődés.
– Az új összeférhetetlenségi szabályok miatt a választások előtt önnek is döntenie kellett a parlamenti képviselőség és a polgármesteri tisztség között. Miért az utóbbit választotta?
– Huszonnégy évvel a rendszerváltozás után végre el kell jutnunk oda, hogy elvégzendő feladatokban és ne pozíciókban gondolkozzunk. Már csak azért is, hogy a politikai szereplők visszanyerjék megtépázott hitelüket. A lényeg a hatékony munka, vagyis annak felelős átgondolása, hogy az ember hol tudja a legtöbbet tenni közösségéért. Biztos vagyok abban: ha választókerületünkben április 6-án Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kap bizalmat, jól képviseli majd érdekeinket a törvényhozásban. Azt pedig, hogy az én eddigi munkámmal mennyire elégedettek a választók, ősszel fogják eldönteni.
