„A feltámadt Krisztus így köszönti tanítványait: békesség veletek! Ez a béke Isten szeretetének mindent átfogó rendje. A feltámadás fényében már nincs feloldhatatlan ellentét, nincs jóvátehetetlen bűn, nincs felesleges, jelentéktelen ember, közösség, nép vagy család. A halálon túl is bízhatunk Istenben” – jelentette ki a bíboros.
Arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy húsvét alkalmával legyenek társai a feltámadásnak örülő tanítványoknak, kezdjenek új életet, amelyet ők akkor elkezdtek, és amely az egyház élete, a találkozás Jézussal.
Erdő Péter szólt arról: minden evangélium egybehangzóan állítja, előbb volt a feltámadás ténye, és azután a megértése annak, hogy így teljesülnek be az Ószövetség jövendölései. A fiatal Szent János, aki Péterrel együtt elsőként belépett az üres sírba – mondta bíboros –, megértette, hogy mit jelentett a gondosan összehajtott lepel, anélkül is, hogy a Megváltóval újra találkozott volna. Péter már ekkor hinni kezdett a feltámadásban.
A hit Isten kegyelmi ajándéka, ezt tanítja, vallja az egyház – hangsúlyozta Erdő Péter. Azt mondta: „úgy látszik, a hit nemcsak a személyes találkozás meggyőző ereje által alakulhat ki az emberben, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Ezt tanítja, ezt vallja azóta is az egyház.”
Az üres sír mindenki számára lényeges jel volt – mutatott rá Erdő Péter. Hozzátette: „bennünket is arra hív Krisztus, hogy ezt a tanítványt kövessük, mert mi is látjuk az üres sírt, de élő testi valóságában, itt a Földön, nem találkozunk felismerhető alakban Krisztussal.”
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe; a keresztény világ húsvétvasárnapján Jézus feltámadását ünnepli, e napon világszerte ünnepi miséket, istentiszteleteket tartanak. Húsvétkor a keresztény világ annak állít emléket, hogy Jézus mártírhalálával magára vállalta az emberiség bűneit, ezzel megváltotta a hívőket bűneiktől, így hitük szerint az üdvösségre, az örök életre vezette őket.
Húsvéttól egészen az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti örömről szól az egyházi liturgia.
A bíboros nagyszombat este, húsvét vigíliájának szertartásán a zsúfolásig telt budapesti Szent István-bazilikában azt mondta: adjuk hírül, hogy többek vagyunk, mint amire sokszor becsüljük magunkat, hogy nincs más boldogság, mint az, ami az irgalomból, a megbocsátásból, a figyelmes, a mindenét megosztó szeretetből fakad.
Erdő Péter szentbeszédében kiemelte: azt is el kell mondani „testvéreinknek – hiszen testvérünk minden ember itt, az ég alatt –, hogy ( ) el kell kezdeni szeretni minden embert itt, a földön, hogy az örök boldogságban is társak lehessünk”
