A külügyminiszter kiemelte: a keleti partnerség kezdeményezés soha nem irányult Oroszország ellen, hanem eszköz az EU keleti kapcsolatainak megerősítésére. Minden olyan felfogás, amely zéróösszegű játszmaként értékeli a keleti partnerség politikát, téves – hangsúlyozta arra a játékelméleti tételre utalva, mely szerint a játékosok csak egymás rovására növelhetik nyereségüket.
Martonyi János közölte: bár lényeges változás történt a geopolitikai környezetben, továbbra is érvényes az EU keleti partnerségi politikája, és a visegrádi országok (V4: Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) elkötelezettek abban, hogy azt megvalósítják. „Nem lassítani, hanem gyorsítani és mélyíteni kell” ezt a politikát. Ezért fontos a társulási megállapodás aláírása Moldovával és Grúziával, valamint az, hogy az ukrán elnökválasztás után a társulási megállapodásnak a még nem véglegesített elemeire vonatkozó részét és a szabadkereskedelmi megállapodást is aláírják – mutatott rá. Hozzátette: emellett lényeges a vízumliberalizáció folytatása és a népek közötti kapcsolatok erősítése.
A biztonság- és energiapolitikai szempontokkal kapcsolatban a külügyminiszter kijelentette: a visegrádi csoport nem érdekszférákban gondolkodik, hanem arra összepontosít, hogy miként segítheti ezen országokat a stabilitást és a jólét elérésében.
A tárcavezető megjegyezte: a V4 segíti a keleti partnerség országait, hogy hiteles információhoz jussanak az EU-val kapcsolatban.
Stefan Füle, az EU bővítési biztosa kijelentette: a keleti partnerség nem azt jelenti, hogy az EU választásra kényszerítené az érintett országokat, hanem lehetőséget ad arra, hogy szabadon dönthessenek a sorsukról.
„Jelenleg mégis a második világháború óta legsúlyosabb válságával néz szembe Európa. Gazdasági kényszerítésnek, fenyegetéseknek, tiltakozásokat és instabilitást szító akcióknak vagyunk tanúi. Itt az idő még határozottabban elkötelezettséget vállalni a keleti partnerség mellett” – jegyezte meg.
Martonyi János az uniós szankciókról szólva úgy fogalmazott: lehetnek a szankciók korlátozottak, mégis „lehet élük”.
A találkozón részt vevő országoknak a keleti partnerség melletti eltökéltségét hangoztatva azt mondta: „folytatni akarjuk, még akkor is, ha jelenleg nem tűnik nagyon könnyűnek”.
Stefan Füle az európai uniós szankciókkal kapcsolatban hangsúlyozta: a tagállamok világossá tették, elsődleges céljuk megelőzni, hogy „Oroszországban ismét olyan hibát kövessenek el, mint a Krím annektálása volt, és ez az a pont, ahol a szankciók a diplomáciával, a genfi megállapodással együtt fejtik ki a hatásukat”.
A visegrádi országok külügyi vezetői hétfő délutáni tanácskozásukon közös nyilatkozatot fogadtak el. Ebben megerősítették támogatásukat Grúzia, Moldova és Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett. Elítélték „az orosz fegyveres agressziót, a Krím annektálását és az Ukrajna keleti részének destabilizálására irányuló politikai és fegyveres lépéseket”. Úgy vélekedtek, hogy „a célzott akciók fokozására” van szükség azok ellen, akik Ukrajna területi egységét és függetlenségét veszélyeztetik.
A V4-es külügyi vezetők ezt követően egyeztettek a keleti partnerség országainak képviselőivel és az EU bővítési biztosával.
A lengyel-svéd kezdeményezésű keleti partnerség hat szovjet utódállamra, Ukrajnára, Fehéroroszországra, Moldovára és a három Kaukázuson túli köztársaságra, Grúziára, Azerbajdzsánra és Örményországra terjed ki. Az elképzelés – a francia kezdeményezésre 2008-ban alapított földközi-tengeri unió mintájára – a hat volt szovjet köztársaságot szeretné az EU-hoz közelebb hozni.
