Papp Imre tanúvallomásában arról beszélt, hogy a hazai jog, a gyülekezési törvény alapján más döntés nem születhetett volna a 2006. szeptemberi cselekményekről, mint a feloszlatás. Hozzátette: utóbb tudható ugyanakkor, hogy – a hasonló esetekben született strasbourgi döntések alapján – a nemzetközi jog szerint nem lett volna jogszerű a feloszlatás.
Papp Imre – aki egyetemen oktat alkotmányjogot – azt mondta: a gyülekezési törvény jelenleg is az 1989-es állapotában van, annak ellenére, hogy a korábban kétharmadot igénylő szabályozást az új alaptörvény egyszerű többséggel megváltoztathatóvá tette. Példaként említette, hogy a jogszabály nem tud mit kezdeni egyebek mellett a villámcsődülettel.
Szólt arról is, hogy szakmai meggyőződése ellentétes azzal, hogy a 2006. szeptember 17-én történtek választási gyűlésnek minősíthetők, és nem ő, nem is a minisztérium minősítette annak. Bírálatként fogalmazta meg azt is, hogy a választási gyűlés fogalma sem tisztázott.
Az egyik védő megkérdezte tőle, hogy az utóbb megismert strasbourgi gyakorlat, valamint az ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági döntés alapján ma hogyan ítéli meg, mit kellett volna tenni. Erre azt mondta: szeptember 17-én nem lett volna szabad feloszlatni a gyülekezést, de 18-án már igen, mivel akkor a tévészékháznál jogellenes cselekmények történtek, erőszak jelent meg.
A bíróság kedden megpróbálta tisztázni, hogy miként alakult ki az az álláspont, hogy a Kossuth téri történéseket választási gyűlésnek kell minősíteni. A bíróság kérdésére Papp Imre azt mondta, a rendőrség hatásköre volt eldönteni, hogy választási gyűlésnek vagy a gyülekezési jog hatálya alá tartozónak tekinti-e a gyűlést, ebben nem volt a miniszternek feladat- és hatásköre.
Arra, hogy ha a rendőrség megkérdezte volna, akkor hogyan alakult volna ki a minisztérium álláspontja, visszakérdezett, hogy miért kérdezte volna meg a rendőrség, amikor a rádió bemondta, az MTI pedig kiadta hírként, hogy a rendőrség az eseményt választási gyűlésnek minősítette.
2006. szeptember 18-án Schőn Péter, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-nek azt nyilatkozta a parlament előtti spontán gyűlésről, hogy az egy választási, politikai rendezvény, amelyet választási időszakban nem kell bejelenteni, így a rendőrség nem oszlatja fel, hanem „biztosítja a helyszínt”.
A tárgyaláson meghallgatták Tilk Pétert is, aki a miniszter tanácsadója volt, ő úgy emlékezett, Petrétei József miniszterrel együtt nézték a tévészékház ostromát a miniszter szolgálati lakásában, és emlékei szerint a miniszter többször beszélt Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánnyal és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel is.
Petrétei Józsefet ismét meghallgatta a bíróság, a volt miniszter arról beszélt, Gerényi Péterrel és Szabadfi Árpád országos rendőrfőkapitány-helyettessel is beszélt, tájékoztatást kért a helyszínről, hogy mi történik és mi várható. (Szabadfi Árpád korábban azt vallotta, nem tudta elérni a minisztert telefonon.)
A bíróság felolvasta Piros Attilának, az IRM akkori szakállamtitkárának a vallomását, aki úgy emlékezett, a miniszterrel az IRM Kossuth téri épületében nézték televízión a tévészékház ostromát. Úgy emlékezett, a miniszter többször is beszélt rendőri vezetőkkel, és emlékei szerint azt is mondta, hogy nem azt látja a képernyőn, amit neki jelentenek.
A bíróság meg is hallgatta a tárgyaláson Piros Attilát, hogy fenntartja-e ezt a vallomását, a volt szakállamtitkár úgy válaszolt, neki ez az emlékképe. Petrétei József és Tilk Péter viszont egybehangzóan állították, hogy ők együtt nézték a tévét a miniszternél, erre Piros Attila azt mondta, akkor minden bizonnyal ő emlékszik rosszul.
