Az 1990-es évek elején az önkormányzati törvény elfogadásával megteremtődtek azok az alapfeltételek, amelyek révén a települések, azok polgárai maguk befolyásolják a település sorsát. Azonban a 20. század végén és a 21. század elején újabb népességkiáramlás történt e településekről. A vizsgált települések esetében ez már a fiatalokat vagy aktív korúakat, a munkaképes, kvalifikáltabb népességet érintette. Az adott település társadalmának demográfiai és társadalmi struktúrája jelentős mértékben torzult, olyan öngerjesztő folyamat indult el, amelynek a vége a település népességének elöregedése.
A KSH által vizsgált településkör jellemzően hegy-, illetve dombvidéken helyezkedik el. Közös jellemzőjük, hogy szinte mindegyikük földrajzi és gazdasági szempontból periférikus helyzetben van, a legtöbbjük zsákfalu. Ezen települések lakosságszáma 1970 óta több mint felével csökkent. Az elvándorlási folyamat mértéke az 1990-es években lassult, de a népességvesztés mértéke már a két utolsó cenzus között volt a legnagyobb.
A települések korszerkezete öregedő: 1970-ben még közel ugyanannyi gyermekkorú volt, mint időskorú, azonban a legutóbbi népszámlálás alkalmával a 60 évesek és idősebbek már három és félszer voltak többen a 15 éven aluliaknál. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeten is nyomot hagytak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma eltűnt, és a családok alig negyedében neveltek 15 éven aluli gyermeket – olvasható a KSH elemzésében.
Az e településeken élők jövedelmi szintje alacsony: az egy adófizetőre jutó szja-alapot képező jövedelem közel azonos a 200 fő alatti települések adatával, de a községi átlagtól mintegy 300 ezer, az országostól pedig több mint 600 ezer forinttal marad el. A fogyó népességű településeket jellemző elvándorlás kedvezőtlenül befolyásolta a lakásépítéseket. Emiatt a lakásállomány folyamatosan öregszik, és a lakosság számának csökkenésével egyre több az üresen álló épület.
A vizsgált 60 település többsége zsáktelepülés, megközelíthetőségük csak közúton lehetséges. Tömegközlekedés igénybevételére csak autóbusszal van lehetőség, helyközi autóbusz-megálló 2011-ben Iborfián kívül minden településen volt. Két település kivételével csak mobil postai szolgáltatás állt a lakosság rendelkezésére. A lakosság életminőségét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a vizsgált települések mindössze felében működött helyben kiskereskedelmi üzlet – közölte a statisztikai hivatal.
