Az 1994 óta rendszeressé vált tiszteletadáson és koszorúzáson ez alkalommal is jelen volt Antall József felesége, Klára asszony és fia, Antall Péter. A koszorúzás előtt a társaság elnöke, dr. Marinovich Endre méltatta az eseményt. Az ünnep fő szónoka Horváth János, a Fidesz–KDNP korábbi országgyűlési korelnöke, egyetemi tanár volt, aki beszédében személyes élményeit idézte föl id. Antall Józsefről. Kiemelte az egykori politikus kiváló munkásságát, amit a lengyel menekültekért tett, majd újjáépítési miniszteri tevékenységét értékelte.
Jóllehet Viktor Silov altábornagy személyében az utolsó megszálló szovjet katona már 1991. június 19-én, 15 óra 1 perckor elhagyta hazánk területét Záhonynál, hazánk szuverenitása az egyezmény értelmében június 30-án állt helyre. Ekkor, a megszabadulás napján, Somlóvásárhely határában jött össze örömünnepre a „Dunántúl remetéjének”, a Somlóhegy vidékének népe, melyre meghívták Antall József miniszterelnököt is. A miniszterelnök személyes érintettség okán a számos meghívás közül éppen ezt fogadta el.
Akkor Antall többek között arról beszélt: „Örülök, hogy itt lehettem Önök között, és itt üríthettem egy pohár somlait a magyar haza, a magyar szabadság ünnepe alkalmából. Számomra is feledhetetlen marad ez a nap. Nem titkolom, nagyon sok helység, nagyon sok város hívott, de ma, amikor a visszanyert magyar szabadságra gondolunk, amikor a magyar függetlenség visszaszerzésének napját megéljük, oda akartam visszajönni, ahol Somlójenőtől – az egykori Kisjenőtől – Orosziig szinte minden temetőben nyugszik valakim.”
