„Ezt a felkérést nem lehetett visszautasítani!”

Kurucz Éva szerint a kormányszóvivőség a kommunikációs szakma egyik csúcsa.

– Önnek is éles volt a váltás? A kívülállóknak ugyanis úgy tűnt, hogy – kis túlzással – egyik nap még a Hír Televízió kulturális műsorait szerkesztette, másnap már kinevezték kormányszóvivőnek.
– Valóban váratlanul jött a felkérés, de amikor beszélgettünk róla, nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy rám gondoltak. Néhány nap gondolkodási idő után kellett választ adnom; beszéltem korábbi főnökeimmel, akik biztosítottak támogatásukról.

– Mielőtt igent mondott volna a felkérésre, mi került a mérleg egyik és mi a másik serpenyőjébe?
– Nem tagadom, többször is átgondoltam, hogy anyaként, szülőként, miként tudok majd helytállni, a legnagyobb fejtörést az okozta számomra, hogy meg fogják-e érteni a gyermekeim, ha elfogadom a felkérést. Hála istennek nagyon szoros a kapcsolatom lányaimmal, s mind a saját, mind a férjem szülei támogatásukról biztosítottak. Azt gondolom, ilyen segítő családdal a hátam mögött nyugodtan elvállalhattam egy ilyen fontos feladatot.

– Mi motiválta, a szakmai előrelépés lehetősége, a presztízs vagy a kihívás?
– Nagyon jól éreztem magam a Hír TV-ben, azonban ez egy olyan megméretés, amit egyszerűen nem lehetett visszautasítani. Úgy vélem, szakmai szempontból a kormányszóvivői munka a kommunikációs szakma egyik csúcsa, ami egyben hatalmas kihívást is jelent. Emellett az életfelfogásom, ahogy Magyarországról vagy a világról gondolkodom, összhangban áll azzal, amit a kormány képvisel. Természetesen ez a kommunikációs szerep más, mint amit eddig gyakoroltam, hiszen a riporter kérdez, míg a kormányszóvivőnek válaszolnia kell.

– Hogyan került a posztra? A máshol szokásos interjúkörök után?
– Nincsenek ismereteim a kiválasztás módjáról, engem a miniszterelnök kért fel a feladatra.

– Mióta figyelték munkásságát, ha figyelték?
– Nagyon bízom benne, hogy régóta, ám erről sincsenek információim. Giró-Szász Andrással, a leköszönő kormányszóvivővel régóta ismerjük egymást, így azon a megbeszélésen is jelen volt, amikor a felkérést megkaptam.

– Netán ő ajánlotta önt a kormányfő figyelmébe?
– Még az is elképzelhető.

– Megbízatása határozott vagy határozatlan idejű?
– Amint említettem, csak a feladatra összpontosítok. Abszolút feladatközpontú ember vagyok, mindig csak arra koncentrálok, hogy minél jobban végezzem a munkám. Minden feladatra külön készülök, hogy az adott témát minél érthetőbben tudjam kommunikálni. Egyébként eddigi munkám során sem az foglalkoztatott, hogy egy-egy műsor hány évig fut majd, vagy hogy egy területtel meddig foglalkozhatom, hanem az adott helyzetben szerettem volna megfelelni. Ha jól működött, sokáig ment egy műsor.

– Mit gondol, mely tulajdonságai segíthetik munkáját ezen a fontos poszton? Például a kommunikációs végzettsége segítségére lehet?
– Remélem, ám fontos leszögezni, hogy a tanultak pusztán elméletek, én hiszek a személyességben, az adott helyzet erejében, a jó helyzetfelismerő képességben és a tapasztalatban. Bízom benne, hogy az empátia, a kedvesség is sokat segíthet. A politikáról sokan azt gondolják, hogy nagyon kemény, nehezen érthető műfaj, jobb távol tartania magát tőle az embernek. Azonban minden magyar állampolgárnak fontos tudnia, hogy a politika róluk szól és értük van. Ahogy a miniszterelnök úr is fogalmazott, néppárti kormányzásra készül, a népből, a néppel a népért. Kormányszóvivőként úgy szeretném közvetíteni a kormány döntéseit, hogy mindenkihez elérjenek, azokhoz is, akik nem a kormánypártokra szavaztak, hiszen a miniszterelnök egyértelművé tette: ő háromharmadot képvisel.

– Ez a poszt nem hálás, hiszen a kormány önön keresztül kommunikálja döntéseit a választópolgároknak, s ezek olykor nem mindenki tetszését nyerik el. Felkészült erre? Egyáltalán fel lehet erre készülni?
– Riporterként és műsorvezetőként is kerültem olyan helyzetbe, amikor kihívást jelentett a riportalannyal beszélgetni, mert olyan volt a személyisége – ezeket a helyzeteket ott és akkor kellett megoldanom.

– Meg lehet tanulni azt a technikát, hogy átszűrjön magán egy-egy döntést, és úgy kommunikálja az embereknek?
– Lehet és kell is. A szülő szerepét is folyton tanuljuk, műsorvezetőként is mindig azt éreztem, akárhány adáson is voltam túl, hogy ismét tanultam valamit, hiszen minden egyes beszélgetés különbözött. Minden bejelentés egyedi, amit el kell magyarázni. Mély alázattal szeretnék a feladathoz állni.

– Nem tartott, tart az ellenzéki sajtó önre zúduló össztüzétől?
– Ezen nem gondolkoztam. Bízom benne, hogy a szakmaiság, a személyiség ereje kisegít majd.

– Megszokta már az új feladatkörrel járó teendőket, életritmust?
– Még tart az akklimatizálódásom, de élvezem. Bízom benne, hogy hamarosan természetes lesz számomra.

– Hogyan telik a kormányszóvivő egy napja? Például hánykor kel reggel?
– Az eddigiekhez képest nincs nagy különbség, mert a gyermekeim és az iskolaév miatt mindig korán, fél hatkor kelek. Ezután megcsinálom a reggelit, az uzsonnát. Előkészítem a lányaim öltözékét, természetesen több variációt felvonultatva, mert szeretnek válogatni. Amikor elindultak az iskolába, bejövök a munkahelyemre, s elkezdjük átbeszélni az aznapi várható eseményeket. Hajdu Petra által vezetett csapatom elkészíti az előző napi sajtószemlét, elemzéseket, ezeket átolvasom, majd megbeszéljük a teendőket. Természetesen folyamatos kapcsoltban vagyok Orbán Viktor miniszterelnökkel és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, akivel naponta akár többször is beszélek. Kormányszóvivőként a kormány ülésein is részt veszek. Ez azért is fontos, hogy első kézből tájékozódjak a legfontosabb döntésekről, amelyeket később kommunikálnom kell.

– Árulja el: több időt tölt sminkeléssel, a toalettjével? Egyáltalán, van bármilyen elvárás önnel szemben e téren?
– Nincs ilyen követelmény, amikor felkértek a feladatra, azt közölték velem, hogy elégedettek azzal a külső megjelenéssel, ahogy a televízióban megismertek. A szerkesztőségben rendszeresen foglalkozott velünk stylist, sminkes, fodrász, itt nincsenek mellettünk hasonló szakemberek; beállított frizurával, kisminkelve érkezem a munkahelyemre, s ha úgy tetszik, a kolléganőimmel egymás „stylistjai” vagyunk.

– Új posztja nyilván többletfeladatokkal jár, nem félt attól, hogy kevesebb időt tud majd családja körében eltölteni?
– Dehogynem. Amikor azon gondolkoztam, hogy elvállaljam-e a felkérést, az egyik mérlegelési pont egyértelműen a családom volt, hogy a gyermekeim mit fognak mindebből megérezni. Igyekszem racionálisan beosztani az időmet, hogy megfeleljek a munkahelyemen, és otthon is helyt tudjak állni.

– Hogyan barátkozott meg az új helyzettel a családja?
– A lányaim szerencsére nem sokat érzékeltek a változásból, a kisebbik, aki hatéves, szinte semmit, a kilencéves pedig csupán azt látja, hogy anya egy picit feszültebb, többet olvas, többet készül, kicsit korábban indul a munkahelyére, mint korábban. Hamarosan kezdődik a nyári szünet, remélem ők is kipihenik magukat, és nekem is több időm lesz arra, hogy megszokjam az új életritmust. A férjem nagyon büszke rám, ezen felül támogat mindenben.

– A következőkben biztosan megszaporodnak a feladatai, mégis, mivel tölti a legszívesebben szabadidejét? Van esetleg hobbija?
– Nagyon szeretek főzni, számomra a konyhában lenni igazi kikapcsolódást jelent. Soha nem feladatnak érzem, hanem alkotó tevékenységnek, egy kreatív elfoglaltságnak, közben mindig újítok, kitalálok valamit. Emellett szeretek olvasni, kulturális eseményekre járni, ami eddigi munkámból is adódott. Gyakran hallgatok komolyzenét, az mindig ellazít. Szeretek jó filmeket nézni, valamint ha kellemes az idő, a gyerekekkel biciklizni, túrázni megyünk a természetbe.