Hubertus-per: ismét elutasították az állam keresetét

Az egész szerződés nem semmis – mondta ki a Kaposvári Törvényszék a megismételt elsőfokú részítéletében.

A vagyonjogi pert a magyar állam képviseletében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet indította 2011-ben, kezdeményezve, hogy nyilvánítsák semmisnek a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság privatizációjakor, 1992-ben, a Hubertus Agráripari Bt.-vel kötött szerződést. A megállapodás értelmében az állami gazdaság jogutódjának számító, akkor még részben állami tulajdonú társaság 7725 hektárnyi terület hektáronként 10 forintos haszonbérleti díjért vehetett használatba 99 évre, 30 évvel meghosszabbíthatóan olyan módon, ami a felperes szerint számos egykori jogszabályba, továbbá a jó erkölcsbe is ütközik.

Az elsőfokú bíróság tavaly márciusi nem jogerős, közbenső ítéletében megállapította: az Állami Vagyonügynökség és az akkori Hubertus Rt. között 1992-ben létrejött szerződésnek a halászati, vadászati és bányászati jog átengedéséről szóló pontjai érvénytelenek, a teljes privatizációs szerződés érvénytelensége azonban nem mondható ki.

A döntés ellen mindkét fél fellebbezett. A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla eljárásjogi hiba miatt hatályon kívül helyzete az elsőfokú ítéletet, új eljárásra kötelezve a Kaposvári Törvényszéket, amelyhez ajánlásokat is megfogalmazott. A kaposvári bíróság a megismételt elsőfokú, nem jogerős részítéletében ismét kimondta, hogy bár a hajdani szerződés bizonyos pontjai érvénytelennek tekinthetőek, az egész szerződés semmissége mégsem mondható ki.

A felperesi oldal, amennyiben az elsődleges keresetét elutasítják, másodlagos keresetében azt szeretné elérni, hogy a bíróság a jó erkölcsbe ütközés miatt mondja ki a hajdani szerződés semmisségét. A Kaposvári Törvényszék, számítva a felek fellebbezésére, felfüggesztette a másodlagos kereset tárgyalását addig, amíg jogerőssé nem válik az elsődleges keresettel kapcsolatos ítélet. Ez ugyanis bizonyos esetben okafogyottá teheti a per első fokon történő, költséges folytatását.

Bártfai Beatrix, a felperes jogi képviselője a közel egyórás ítélethirdetés és -indoklás után a sajtónak nyilatkozva kifejtette: a másodfokú bíróság érdemben is elbírálta az ügyet, követendő útmutatást adva az elsőfokú bíróságnak. A jogi képviselő sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a végzésében több olyan útmutatást is adott, ami ellentétes az elsőfokú bíróság „helyes”, korábbi megállapításaival. „Állíthatom, hogy pályafutásom során kevés ennyire megalapozatlan, jogellenes, jogszabályba ütköző másodfokú végzést láttam” – fogalmazott, egyértelművé téve, hogy szeretné, ha más ítélőtáblához nyújthatná be „az állam érdekeit képviselő” fellebbezését.

A németországi Hubertus Agrarindustrielle GmbH&Co.KG többségi tulajdonában lévő bt. álláspontja az, hogy azért határozták meg egykor jelképes összegben a földbérleti díjat, mert az állami gazdaság jogutódjaként a szerződésben vállalták a térség, a Nagyberek vízkormányzását is. Oliver Hahnenkamm, a cég ügyvezető igazgatója korábban az MTI-t úgy tájékoztatta, hogy a vízkormányzásra öt év alatt 339 millió forintot fordítottak, többet, mint a bérelt állami földek piaci földbérleti díja lenne. Emlékeztetett arra is, hogy több mint 500 millió forintos hitelállományt vettek át az állami gazdaságtól.

Az NFA szerint az elmúlt öt évben 416 millió forint a szerződéses és a piaci használati díj különbsége. A Hubertus Bt. a vagyonjogi perben vitatta a magyar bíróság joghatóságát és az 1992-ben kikötött, a Bécsi Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bírósághoz fordult. A bécsi testület érvényesnek ítélte a társaság magyar állammal kötött szerződését.