Kétéves pokoljárás

Egy özvegyasszony reménytelenül küzd a házáért. Benyhénét a lányáék verték, alázták, majd kisemmizték.

Éveken át maga volt a pokol annak a hódmezővásárhelyi nőnek az élete, akinek háza udvarán május 31-én Polgár Tamás, a Tomcat néven ismert blogger gáz-riasztó pisztollyal arcon lőtte az ingatlan illegális használóját, Borbás Zoltánt, aki amúgy a tulajdonos volt veje. Ahhoz, hogy a nagy port kavart ügyet megértsük, éveket kell visszakanyarodni az időben.

– Valamikor úgy éltünk, mint egy rendes család. A férjemmel együtt neveltük a fiunkat, Jánost és a lányunkat, Szilviát, a gyerekekkel jó volt a kapcsolatunk – jegyzi meg Benyhe Jánosné. – Soha nem szóltunk bele az életükbe, így elfogadtuk, hogy János kiköltözött Ausztráliába, és belenyugodtunk abba is, amikor Szilvia valamikor a 90-es évek végén megismerkedett Borbás Zoltánnal, későbbi vejünkkel. Bár a fiatalember az elejétől kezdve nem volt szimpatikus, de eleinte nem volt gondunk vele. A lányomék 2001 decemberében összeházasodtak, aztán 2003-ban már el is váltak, de a kapcsolatuk nem szakadt meg. Épp ezért nem tűnt ördögtől való ötletnek, hogy a mi pénzügyi segítségünk mellett közösen építsünk egy ikerházat. Ennek forrását saját pénzemből, szülői örökségből, eladott lakásunkból és anyósomék örökségéből fedeztük – emlékezik vissza az asszony. Az ingatlan 2006 elején készült el, az ikerház egyik fele Benyhe Jánosné nevére került, aki a férjével birtokba vette a saját részét, míg a másik fele Szilvia tulajdona lett, amit hitelből fejeztek be. Nem sokkal később, 2007 decemberében azonban Benyhe Jánosné férje elhunyt, így az asszony attól kezdve egyedül lakott a saját részében.

– Közben a lányomék azzal kerestek meg, hogy nyissunk egy élelmiszerboltot, ami munkahelyet adna Szilviának, s biztosítaná az én megélhetésemet is öregkoromra. Vettünk közösen egy ingatlant Hódmezővásárhelyen, arra azonban nem volt pénz, hogy az épület átalakítását is elvégezzék. Megkértek, hogy vegyek fel hitelt az én házamra, mivel a részem tehermentes volt, s nekem volt munkahelyem. A kérésnek a lányomra való tekintettel eleget tettem. Fel is vettünk csaknem 56 ezer svájci frank (mai árfolyamon számolva 14 millió forint) hitelt, a pénzt a bankban a lányom el is tette – eleveníti fel a 2007-ben történteket Benyhe Jánosné. Az összeg azonban nem volt elég ahhoz, hogy a kész üzletet árucikkekkel töltsék fel, ezért újabb hitelre volt szükség. – Rávették a barátnőm lányát, hogy segítsen nekik újabb hitelt szerezni. Ezúttal már több mint 60 500 svájci frankot (mai árfolyamon számolva 15,1 millió forint) vettek fel, a jelzálogjogot az élelmiszerboltnak helyet adó ingatlanra jegyezték be. A vejem vállalta, hogy mindkét hitelt fizetni fogja, amivel évekig nem is volt gond. Már csak egy mozzanat volt hátra, céget kellett alapítani, a kft.-t szintén az én nevemmel hozták létre, mivel nekem volt szakirányú végzettségem – jegyzi meg az asszony. A bolt végül 2008 őszén nyitott meg: ott dolgozott Benyhe Jánosné, a lánya és még két alkalmazott.

Évekig minden rendben ment, Borbás Zoltánék még a vállalkozást is bővítették, 2012 elején kocsmát nyitottak a kft.-vel a szintén Csongrád megyei Mindszenten, ami azonban júniusban rejtélyes körülmények között leégett. – Ez volt az első komolyabb intő jel, majd néhány héttel később újabb megdöbbentő eset történt. Az egyik nap egy bódult állapotban lévő fiatalember jött be a boltba, és egy érdekes anyagot kért. Nem értettem, hogy mit akar, így végül elhajtottam. Aztán felvilágosítottak, hogy azokon a napokon, amikor én nem vagyok bent az üzletben, ott gyanús tevékenység folyik. Miután kiderült az igazság, eldöntöttem, hogy kiszállok az üzletből és a lányomék életéből, amit közöltem is Szilviával. Amikor erről Borbás Zoltán tudomást szerzett, nekem esett, és nyomdafestéket nem tűrő módon azt ordibálta, hogy az lesz, amit ő akar, különben eltakarodhatok. Bár bántott is, mégsem mertem feljelenteni, mivel megfenyegetett, hogy telepakolja kábítószerrel a házam, és rám hozza a rendőröket. Másnap újra nekem esett, de ekkor már rendőrt hívtam, ami nem hatotta meg Borbást. A rendőrök jelenlétében közölte, hogy a házam az övé lesz, én pedig eltakarodhatok a portáról. Az egyenruhásoknak pedig azzal hencegett, hogy jobban tudja a jogot, mint ők, és pénze is van, mivel kábítószerrel kereskedik, így megvesz mindenkit. Amikor a rendőröktől megkérdeztem, hogy most mit tegyek, azt tanácsolták, zárkózzak be vagy költözzek el egy ismerősömhöz – mondja Benyhe Jánosné.

Az eset után néhány hétig viszonylagos nyugalom volt, közben az asszony el is helyezkedett egy új munkahelyen. Az újabb inzultus akkor érte, amikor kitett a garázsából egy éppen útban lévő csomag üveggyapotot, ami Borbás Zoltáné volt. – Amikor a volt vejem hazajött, újra nekem esett, fenyegetett és vert, közben az unokáim parancsra megrongálták az udvaromat, ezért rendőrt hívtam. A kiérkező egyenruhások azonban azt mondták, nem tudnak mit tenni, mert ez birtokháborítás, ami nem hozzájuk tartozik. Miután a rendőrök elmentek, áthívtam egy nő és egy férfi ismerősömet, utóbbi kutyával jött. Az eb ugatására Borbás megint átjött, nekünk esett, az ismerősömet nekinyomta a garázsajtónak, fegyvert fogott rá, engem pedig fejbe vert. A lányom is bántalmazott. Ismét rendőrt hívtunk, ezúttal négyen jöttek ki. Ám meglepetésre minket küldtek ki az utcára a saját házamból, amíg Borbásékkal beszéltek. Mire visszamehettem a házba, eltűnt a telefonom SIM-kártyája, a fényképezőm memóriakártyája és a lakáskulcsom. Emiatt aznap, 2012. szeptember 22-én nem tudtam látleletet vetetni, sem feljelentést tenni. Másnap, vasárnap csak ügyelet volt bent a rendőrségen, hétfőn pedig nem volt olyan ügyintéző, aki fel tudta volna venni a jegyzőkönyvet. Végül kedden tudtam megtenni a feljelentést, a nyomozás pedig el is indult könnyű testi sértés, magánlaksértés és zaklatás miatt – mondja az asszony.

Benyhéné végül 2012. november 28-án elhagyta az országot, s Ausztráliába ment a fiáékhoz. Arról, hogy Borbás Zoltán és új felesége, Mihályi Melinda feltörte a házát, s beköltözött az ingatlanba, már odakint értesült. Volt veje ráadásul nem fizette a hiteleket sem. – Felhívtam a korábbi ügyekben megismert nyomozót, elmondtam neki, mi történt, és segítséget kértem. A rendőr azt mondta, nem rájuk tartozik az ügy, 17 ezer kilométerről nem tudtam mit tenni, így időlegesen feladtam a küzdelmet.

Ám 2013 szeptemberében volt vejemet előzetes letartóztatásba helyezték csalás miatt, így amikor novemberben hazajöttem, újra kezdtem a harcot a házamért. A szegedi rendőrkapitánysághoz fordultam, ahonnan a hódmezővásárhelyi rendőrkapitánysághoz irányítottak. Onnan a helyi polgármesteri hivatalba küldtek, ahol viszont azt ajánlották, menjek a bíróságra, és indítsak polgári pert. Ezt meg is tettem decemberben, a bíróság pedig idén január 31-én határozatban jelentette ki, hogy a házamban tartózkodó Mihályi Melindának ki kell költöznie onnan három napon belül. Ám ennek több mint négy hónapja, s azóta hiába bíztam meg végrehajtót, az sem tett semmit – panaszolja Benyhe Jánosné, aki végső elkeseredésében döntött úgy, hogy kiadja bérbe a házát a Polgár Tamáshoz köthető Svájci Fehér Juhászkutya Klub Egyesületnek.

A történet innentől ismert, a blogger és az egyesület tucatnyi tagja május 31-én elment Hódmezővásárhelyre, hogy birtokba vegye Benyhe Jánosné házát. Ám ez Borbás Zoltán és hölgytársaságának ellenállásába ütközött, akik igyekeztek megakadályozni a házfoglalási kísérletet. A két csapat között dulakodás tört ki, ami közben Polgár Tamás gáz-riasztó pisztollyal arcon lőtte Borbás Zoltánt. Az eset után a rendőrség csak Benyhénét és a bérleményüket átvenni kívánó egyesület tagjait állította elő és hallgatta ki a rendőrségen. Polgár Tamás ellen, aki néhány éve a Tolvajkergetők csoport vezéralakja, súlyos testi sértés bűntett kísérlete gyanúja miatt indult büntetőeljárás.

További részletek a Magyar Nemzet szerdai számában.