Az MMSZ a Befogadás napja című, kétnapos rendezvénysorozattal emlékezik meg arról, hogy 1989-ben csaknem ötvenezer keletnémet menekültet fogadtak be, akikről más helyszínek mellett a zugligeti templom kertjében felállított menekülttáborban gondoskodtak. A csütörtökön kezdődött program keretében rendezett beszélgetésen Kozma Imre emlékeztetett: a máltai rend magyar és a német tagjainak közös sikere, hogy 25 évvel ezelőtt segíteni tudtak az ide érkező keletnémeteknek.
Joachim Jauer német újságíró, a ZDF korábbi budapesti tudósítója arról beszélt, hogy a nyugatnémet nagykövetség hamar megtelt menekültekkel, működésképtelenné vált. Nagy tanácstalanság uralkodott a menekültek között, nem tudták, mi lesz velük. Az NSZK alkotmánya szerint azonban, ha elismerik egy ember német állampolgárságát, azzal az állam kötelezettséget vállal, hogy gondoskodik róla – magyarázta.
Felidézte: ezért a nyugatnémet külügyminisztérium igyekezett felvenni a kapcsolatot a magyar hatóságokkal és segélyszervezetekkel a keletnémet menekültek ellátására. Kozma Imre és a magyar származású Csilla von Boeselager 1989. augusztus 13-án egyeztetett az ügyben a nyugatnémet követséggel. Csilla von Boeselager szállított korábban magyarországi rászorulóknak gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket, és ebben szorosan együttműködött Kozma Imrével – mondta.
Kozma Imre a beszélgetésen hangsúlyozta a máltai rend német tagjainak a segítségét. A magyarok szegények voltak, csak a bátorságukat és a tettrekészségüket tudták felajánlani, a németeknek köszönhetően érkeztek meg az első sátrak – mondta, hozzátéve: a németek a szakmai segítség mellett bátorítást is adtak.
Magyarország 1989-ben kiváltotta a világ csodálatát, a magyar népnek olyan vezetői voltak akkor, akiknek volt bátorságuk kockáztatni, és döntésük a menekülteknek az egyetlen reménysugarat jelentette – mondta Kozma Imre a Befogadás napja rendezvénysorozat megnyitóján csütörtökön Budapesten.
Emlékérme
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításának 25. évfordulójára színesfém-emlékérmét bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank.
Arról is beszámolt, hogy miután a nyugatnémet nagykövet azt kérte, hogy Zugligetben hozzák létre a tábort, a területet a nyugatnémet titkosrendőrök is őrizték, hiszen a külképviselet részben itt, a templomban működött. Úgy látja, kockázatos döntés volt befogadni a keletnémeteket, hiszen ez már politikai szerepvállalás is volt, de „hála Istennek jó következményei lettek”.
Wolfgang Wagner, a máltai rend német tagja, a tábor egykori vezetője felidézte: mindig igyekezett bátorítani a menekülteket, akik folyton azt kérdezték, hogy maradhatnak-e vagy vissza kell térniük az NDK-ba.
Joachim Jauer kiemelte: a máltai rend segítőinek nagy része az éves szabadságát feláldozva jött Budapestre. Politikailag változó korszak volt ez, feszültséggel volt telített a levegő. A németeknek hálásnak kell lenniük Magyarországnak, az akkori magyar kormánynak, amiért bátor elkötelezettséggel európai, humánus döntést hozott – fogalmazott.
Pomozi István, akinek a családja annak idején befogadott keletnémet menekülteket, arról beszélt, hogy azon a napon, amikor befejezték a lakásuk festését, este eljöttek a templomba, és ekkor hallottak arról, hogy családokra van szükség. Jelentkeztek, és másnap reggel már meg is érkeztek az első vendégek, három egyetemista fiatal – közölte. Hozzátette: később több család is lakott náluk, az egyikkel máig tartják a kapcsolatot.
Uwe Schiller egykori táborlakó azt mondta, hogy a keletnémetek elsősorban egymástól tartottak, hiszen a fennálló rendszerben veszélyes volt egy másik országban tartózkodni, annak segítségét igénybe venni, és csak félve mertek egymással beszélni azon aggódva, hogy nincs-e közöttük besúgó – magyarázta. Hozzáfűzte: érthető volt a felszabadultságuk, amikor megtudták, hogy kimehetnek az NSZK-ba.
Kozma Imre a beszélgetés végén azt is elmondta, hogy a keletnémet konzul egyszer megkérdezte tőle, miért szereti jobban a nyugatnémeteket, mint a keletnémeteket. Ő azt válaszolta, hogy bár papként neki még parancsolják is, hogy mindenkit egyformán szeressen, jobban szereti a keletnémeteket, mint a nyugatnémeteket, mert ők jobban rászorulnak a szeretetre.
Az a feladat, hogy észrevegyük, mit tehet napjainkban a szolidáris szeretet – fogalmazott Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek csütörtökön a Befogadás napján tartott ünnepi szentmisén a zugligeti Szent Család-plébániatemplomban.
A beszélgetés végén elismerést adtak át a tábor német, osztrák és magyar segítőinek. Emellett a máltai rend német tagjai 130 kerékpárt adtak át, amelyekkel magyar gyerekeknek segítenek, hogy könnyebben eljussanak az iskolába.
25 évvel ezelőtt több tízezer keletnémet érkezett Magyarországra azzal, hogy többé nem tér vissza otthonába. 1989. augusztus 14-én az MMSZ a zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort. Ez volt az akkori Európa legnagyobb humanitárius segélyakciója: három hónapon át 48 600 emberről gondoskodtak. Ezt a napot azóta minden évben a Befogadás napjaként ünnepelik meg.
