Boldvai M. Bertalan: Elő az okostelefonnal a hittanórán!

Noha ugyanúgy fel kell készülni egy tanárnak a hittanórára, mint bármely másikra, extra feladatai is vannak.

2014. 09. 07. 9:41
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kimeríthetetlen témával kezdte elsőpénteki konferenciasorozatát a városmajori Jézus Szíve-templom. A nyitó téma ugyanis a 2013. szeptembere óta kötelezően – tehát erkölcstan helyett – választható hittan iskolai tanítása volt, a témakör kivesézésére pedig nem mást kértek fel a szervezők, mint egy 2006-ban érettségizett, nemrégiben pappá szentelt fiatal premontrei szerzetest, gyakorló szombathelyi iskolai hittanárt, Boldvai M. Bertalant.

Bertalan atya szerint is rágós hús ezt röviden kitárgyalni, ráadásul a kezdeti időszakban mintha némi kétségbeesés övezné a hittantanítást.

– 2009-ben egy belga teológus 40 perces előadást szentelt annak, hogy válságban vagyunk: válságban van a személy, a család, a nevelés, a társadalom, az ország, az európai kultúra. Mindenki mindenhol és minden szinten válságban van. Egy francia premontrei testvér erre márpedig azt mondta: „És? Hogyan tovább?”

Való igaz, jóval kevesebb a hittanos, mint 50 éve, üresebbek a templomok, kevesebb gyerek jár hittanra, kevesebben lesznek elsőáldozók is, és valamennyi szentséghez kevesebben járulnak – sorolja Bertalan atya.

– Mintha meglenne rá az okunk, hogy kétségbe essünk, a kísértés megvan rá. Vianney Szent János egy történetéből tudjuk, egy paptársa panaszkodott a hívekre, s amikor elfogyott a türelme, azt kérdezte a paptársától: „Szoktál-e imádkozni, böjtölni értük? Ha nem, miért csodálkozol?” A jó hittantanítás, a jó hittanóra, de akár a családi életre való jó nevelés imádsággal kezdődik, de nem feltétlenül úgy, hogy a hittanóra imádsággal kezdődik. Hanem mielőtt a hittantanár bemegy az órára, felkészülésként imádkozik. Hogy amikor a gyerekek elé kerül, tudja, mit kell majd, és hogyan elmondania.

Nem kell Vianney Szent Jánosig visszanyúlni; Bertalan atya a piaristákhoz járt gimnáziumba. A rendnél 2-3 éve bevezettek egy szokást, hogy imádkoznak a rájuk bízott gyerekekért. Az utolsó papi elhivatás 2006-ban éppen Bertalan atyában ébredt az iskolában, 2013-t követően viszont még ketten követték.

– Hiszek abban, hogy azok a gyerekek, akik bejönnek hozzánk, megéreztek valamit az imából. Hogy megérzik, az értük imádkozó emberek az egész életüket nekik szentelik – vélekedik Boldvai M. Bertalan.

A hittan szerinte olyan tantárgy, amit tanítani nem, átadni lehet.

– Egy hittantanárnak, vagy akár egy szülőnek is, ha nincsen hite, akkor ott nincs mit átadni. A hit átadásában az a legszebb, hogy azt az ember nem a szavaival teszi, hanem „átragyog rajta” – húzza alá a fiatal pap.

Korábban Csornán tanított gyerekeket, és megfigyelt egy jelenséget, amit „misetaxinak” neveztek el. Amíg a diákok szentmisén vettek részt, a szülők a templom előtt cigiztek, mobiloztak, várták, hogy „a gyerek túlélje a misét”.

– Így nagyon nehéz – mutatott rá a tényszerűség kedvéért a pap –, és még hajlamosak is vagyunk felnőttként arra, hogy a gyerekekre fogjuk, ha valami nem sikerül.

Személyes tapasztalata szerint nem igaz, hogy a gyerekeket nem érdekli a hittan. A premontreieknél Szombathelyen két éve 63-an érettségiztek belőle egy évfolyamon belül. Szerinte sokkal inkább a tanár az, aki nem érdekli a gyerekeket. A tanár ugyanis sokkal inkább nevel a személyiségével, mint azokkal a dolgokkal, amiket elmond. Valamint számára is bebizonyosodott pályája során, a jó tanításhoz energiabefektetésre van szükség.

– Az energia nem vész el, csak átalakul, így van az órára készülés tekintetében is. Az ember rögtön nem látja az eredményét annak, amit elmond. Mondják, ha csak egy-két évre tervez, pénzbe fektet, ha 10 évre, fát ültet, ha száz évre, gyermekeket nevel. Ez a kedvenc mondásom. Így van a hittantanítással is; úgy látom, a termés később érik be. Sokan akkor, amikor komolyabbra fordul az életük, családjuk lesz; visszatalálnak Istenhez.

Tisztában van a ma divatos pedagógiaelméleti fogalommal, a konstruktivizmussal is, aminek lényege, hogy a tanulóknak ne legyen újdonság, amit tanulnak, valami korábbihoz csatolni tudják. – Amihez a gyereknek nincsen köze, az nem is érdekli – világít rá Boldvai M. Bertalan, majd két példával alá is polcolja.

– Hetedikeseknek tanítottam egyszer a zsolozsmát. Nem egy hálás téma. Az igazgatótól engedélyt kértem, hogy mindenki használhassa az okostelefonját, ami 70 százalékuknak volt. Jövő órára mindenki letölthette a zsolozsmaalkalmazást. Micsoda lelkesedést okozott ez! Negyed óra alatt egyszer sem kellett rájuk szólnom, azt mondani, hogy „Ne beszélgess!”. Volt olyan gyerek, aki külön a folyosón megállított, hogy elmondja, „atya, én már letöltöttem a zsolozsmaalkalmazást!”. Ehhez csak az kellett, hogy elő tudják venni a mobilt. Ha egyszer később maguktól előveszik, félig elérte a célját az óra.

A másik példát a tízparancsolat tanításából merítette.

– Ezt sem tudják hová tenni. Nem tudják, miért tartsák be... Találtam egy amerikai sorozatot. Van egy olyan epizód, hogy a két főszereplő kártyázik. Olyan játékot játszanak, amit az egyikük talált ki, de igazából nincsenek szabályok, így aki kitalálta a játékot, az elveszi a másik összes pénzét. A tanulságot gyorsan kitalálták: szabályok nélkül nem lehet játszani. Szabályok nélkül az ember nem tud jól játszani. Az ember szabályok nélkül nem tud jó életet élni.

Bertalan atya a hittantanítás folyamatából nem győzi hangsúlyozni, hogy „a személyiségünkkel nevelünk elsősorban”.

– A tanár az órán elmondja, hogy mi a kovalens kötés vagy mi a bárium rendszáma. Ezekre már nem emlékszem, de arra igen, hogy hogyan beszélt velünk egy adott helyzetben, ha sikeresek voltunk vagy sikertelenek. Ezek a dolgok megmaradnak bennünk. Sokkal jobban emlékszünk a tanár viselkedésmódjára, mint arra, hogy mit tanítottak nekünk. És ez a mi nagy lehetőségünk – mutat rá. Úgy látja, a gyerekek két dologra érzékenyek: az igazságtalanságra és a hiteltelenségre, a fiatalok kereszténnyé tétele sem az új módszerek bevezetésével fog megtörténni. „A hittantanítás is felkészültséggel kezdődik, kreativitással, a gyerekek szeretetével. Ezek banális dolgok? Lehet, hogy mégis hiánycikkek, ám nagyon jó célok, hogy törekedjünk valamire.”

Bertalan atya végül azt kérte, hogy mindenki imádkozzon a hittant tanítókért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.